III. Az emberekről

1. Helyi nyelvek
2. Bennszülött csoportok
3. Család
4. Munka és oktatás
5. Az élet könnyebb oldala

Tajvanon az emberek nagy többsége kínai etnikumú. Legtöbben a Kínai Szárazföld Fujian tartományából bevándorlók leszármazottjai. Szintén nagy számban vannak szerte Kínából, akik a II. világháború után érkeztek Tajvanra. Azonkívül még ott van a meglehetősen nagy számú Hekka kisebbség.

1. Helyi nyelvek

A kínai mandarin Tajvanon a kormányzás, az oktatás és a média nyelve. Ezt széles körben beszélik az országban éppúgy, mint a Szárazföldi Kínában. Ezt a nyelvjárást használják a kínai betűk írásának tanulásakor és ez a legkeresettebb a külföldi tanulók körében is.

A tajvani nyelvet – a Fujian tartomány nyelvjárása – a népesség többsége anyanyelvként beszéli. Hosszú távon, a tajvani „utcanyelv" egyre inkább teret nyer a médiában és az üzleti életben is. A Hakka dialektust is beszéli egy jelentős kisebbség.

2. Bennszülött csoportok

A délkelet-ázsiai nyelvcsoport különböző nyelveit beszélve, a tajvani bennszülötteknek sok olyan hasonló szokásuk van, mint Délkelet-Ázsia más természeti népcsoportjainak. Legalább egy csoport, az Orchidea szigeti Yami, amely egy kisebb sziget Tajvan délkeleti partján, visszavezethető a Fülöp-szigeteki Batan szigetekre, ahol az ő népcsoportjuk tagjai még élnek.

Bár a legtöbb őslakost beolvasztották a tajvani kultúrába, a hegyvidékek bennszülötteinek sikerült megőrizni számos eredeti szokásukat és azonosságukat. Összesen kilenc nagy törzs van. Az ő szövési hagyományaik, énekük és táncuk rendkívül népszerűvé vált a mai Tajvanon, ez bizonyítéka az ősi kultúra iránti érdeklődésnek.

Mind a tíz bennszülött csoport továbbra is a saját nyelvét beszéli; soknak írott formája vagy a latin ábécén, vagy a mandarin fonetikus jeleken alapszik. Mivel a bennszülött nyelvek még falunként is különbözőek, az antropológusok és más kutatók úgy szerezhetnek mély ismereteket a tajvani bennszülött kultúráról, ha megtanulják a mandarint, mely összekötő hídként segít.

3. Család

A kínai társadalomnak már régóta nagy alapegysége a kiterjedt család. A családok a hagyománynak megfelelően, nagy, belső udvarral rendelkező házakban éltek, így még a „külső" terület is az otthon falain belül volt, ahol három, négy vagy még több nemzedék élt együtt ugyanazon hatalmas tető alatt.

Változtak az idők, és a tajvaniak közül most legtöbben városban laknak, ahol a háromszobás lakás a mérvadó. A húsz emberre szabott régimódi otthon – csirkékkel és disznókkal együtt – már nem célszerű. Ma az átlagos tajvani család öt vagy hat tagból áll.

A családi mintakép valószínűleg még sértetlen marad: a legfiatalabb nemzedék megtölti a házat életerővel és vidámsággal, a felnőtt gyerekek buzgón vezetik a háztartást és intézik ennek anyagi ügyeit, az idősebb generáció, számos unokája körében, élvezi a korának kijáró tiszteletet. A tajvani társadalom gerincét még mindig a többgenerációs családok alkotják.

A tajvani emberek általában később házasodnak manapság, mint régen, a nyugati stílust követve felhagynak a hagyományos házasodási szokásokkal.

Az átlagos tajvani ház alapterülete kb. 1400 négyzetláb (kb. 120 négyzetméter), 65 %-kal nőtt a 40 évvel ezelőttihez képest; a rendkívül magas ingatlanárak ellenére több embernek van saját otthona, mint bármikor ezelőtt. A háztartás alapvető készüléke a televízió, a telefon, a légkondícionáló és a motorkerékpár.

4. Munka és oktatás

A tajvaniak szorgalmas magatartásukról ismertek. A kemény munka korán kezdődik, mivel sok gyerekekbe már akkor belesulykolják a zenei és angol ismereteket, mielőtt még ténylegesen iskolások lennének.

Az általános iskolások átvergődnek egy kimerítő és alapos órai munkával töltött napon, majd ezután tanterven kívüli foglalkozásokon vesznek részt ahol több angolt, zenét, matematikát és bármi mást tanulnak, amelyekből vizsgázhatnak. Végül este hazamennek és elkészítik a házifeladatukat.

A zsúfolt élet csúcspontját a középiskolánál éri el amikor a serdülők embertelen próbatételeket tesznek ahhoz, hogy bekerüljenek a magasabb iskolákba, majd ugyanez a séma ismétlődik a középiskola befejezésekor, amikor a legjobb egyetemek igen kevés helyéért folyik a verseny.

Az egyetem után továbbképzés következik, ezen a népesség jelentős százaléka vesz részt. Végülis bármikor diplomázik a tanuló, jó esélye van karrierre. Állandóan előnyben részesülnek a villamosmérnökök, a számítógép-programozók és az üzletemberek.

Így elkezdődik egy hosszútávú „dolgozz és takarékoskodj keményen" életstílus. A pénzt szorgalmasan félreteszik, azért az elkerülhetetlen napért, amikor meg kell tenni az élet nagy bevásárlását. A kötvény és az értékpapír mindig népszerű, de az igazi cél természetesen a három nagy szerzemény – a ház, az autó és a fiúgyermek (kínaiul „fangtze,chetze, ertze"). A három szerzeménnyel érkezik a „jó hírnév" (miantze) hatalmas tárháza, ez kitart egy életen át.

Bár idővel változik a nem megítélése, a fiú utódok még mindig előnyt élveznek. Egy fiú tovább viheti a családi nevet, gondoskodik az elhunyt ősökről adományokkal és pénzzel. Ennek a szellemiségnek hagyományos hite nem gyengül, habár a nők kivívták nagyfokú egyenjogúságukat a társadalomban a jogban és az üzleti életben, valamilyen kivételes büszkeségérzés tör elő az új szülőkből (nagyszülőkből), amikor egy fiúcsecsemőt tartanak a karjukban.

Mivel az utód nemét nehéz befolyásolni és mivel a lakásárak égig érnek, így nem lehet csodálkozni, hogy annyi sok tajvani összpontosítja az energiáját a nagy szerzeményre, amely elérhető közelségben van és a végeredmény előre látható, egészen a króm színárnyalatáig.

A tajvaniak életében az autó igen nagyra becsült, mert sok embernek ez az egyetlen nagy szerzemény, amit bemutathatnak az utcán. Ezért a szigeten minden egyes kanyargós út és keskeny sikátor zsúfoltan meg van töltve fényes európai importáruval.

Az átlagos kétkeresős családnak évente kb. 28 000 USD a jövedelme, és naponta 45 percet tölt ingázással. Az 1950-es években a a népesség közel fele élt a mezőgazdaságból. Az 1960-as és 1970-es évek folyamán egy nagyobb elmozdulás történt a gyáripar felé, de az 1990-es évekre a szolgáltató ipar vált a megélhetés fő forrásává.

5. Az élet könnyebb oldala

A magas teljesítmény állandó kemény dobolása ellenpontjaként a pihenés és az őrült városi iramból való kikapcsolódás vágya szól. Ha nagyon hosszú ideig marad Tajvanon, felfedezi majd a lázas nyüzsgés alatt, hogy színészek, zenészek, farmerek, buddhista szerzetesek és szerzetesnők és más emberek meglepő számban többféle létnek szentelik életüket.

Azonkívül, hogy Rolex karóráját idegesen néző siető hivatalnokot lát, észreveszi majd idős emberek csoportját, amint kínai sakkot játszanak a parkban, vagy néhány barátot, a szabad délutánjukon mozgó csónakból garnélarákra halászva a környékbeli medencékben.

Természetesen, az életritmus végtelenül lelassul a városon túl. A tajvani vidéki tájon könnyű elveszni a rizsföldek, pálmafák és álmosító délutánok árnyékában.

Az átlagos tajvaniak ugyanannyira a nehéz munkának szentelik életüket, mint amennyire a szórakozásnak. Nagy filmrajongók, a világ egyik legmagasabb, egy főre jutó mozi-látogatottsági arányával büszkélkedhetnek.

Tajvanon a sportok közül a baseball uralkodik. A sziget profi ligájának zsúfolt idénye és rengeteg fanatikus szurkolója van. Természetesen a golf is nagyon kedvelt, országszerte tanfolyamokkal, gyakorlóterekkel és profi versenyekkel.

A harcművészet hagyományos formáit szintén széles körben művelik, beleértve több terápiás formát, mint a Taichi Chuan és a Chikung és az erősebb iskolákat, mint a taekwondo és a kínai box.

A magyarországi Tajpej Képviseleti Iroda Információs Részlegének bemutatása Tel : (36-1) 266-5151/5878 Fax : (36-1) 266-5153 Információs Részleg Tajpej Képviseleti Iroda Magyarország on 1088 Budapest Rákóczi út 1-3. Magyarország E-mail : tpeinfo@enternet.hu