Egy Dr. Lee Jong-wookkal, a WHO főigazgatójával folytatott beszélgetésen Gao-Quiang, a Kínai Népköztársaság egészségügyi miniszterhelyettese kijelentette, hogy Tajvannak a WHO munkájába történő bekapcsolódási igénye „csupán politikai ürügy”, és kijelentette, hogy minden WHO információt könnyen hozzáférhetővé tesznek Tajvan számára. Az egyébként valótlan kijelentésre Tajvan egészségügyi szervei azonnal reagáltak, kifejezték tiltakozásukat, valamint a nemzetközi közvélemény számára nyilvánvalóvá tették, hogy Tajvan WHO megfigyelői státusz igénye nem politikai lépés, hanem a 23 millió tajvani lakos egészséges élethez való jogának védelme.

Túl sok áldozat keménnyé teszi a szívet. Tajvan már nagyon sokat áldozott azért, mert nem jut elegendő WHO információhoz. Mindannyian ugyanannak a Földnek a polgárai vagyunk. A vírusok nem lépnek át bennünket csak azért, mert ezt a kis szigetet Tajvannak hívják. Miért van az tehát, hogy jogtalanul kizárnak bennünket az egészségügyi világszervezetből? Miért nem juthatunk időben életmentő WHO információkhoz, mialatt 23 millió ember egészsége forog kockán?

2003 májusában a SARS komoly méretekben ütötte fel fejét Tajvanon. Bár országunk azonnal jelentette az eseteket a WHO-nak és kérte a szervezet segítségét, ezt csak május 3-án kaptuk meg. Akkor már túl késő volt, a segítség pedig nem elegendő. Addigra több mint 100 valószínűsített esetünk volt, és 8 halottunk. Ezek a dolgok később még rosszabbra fordultak. Ez is azt bizonyítja, hogy nem vonható meg az országtól a nemzetközi kooperációban nyújtott segítség. A SARS az első bizonyíték, de lehet még számos bárhol és bármikor a jövőben felbukkanó más járvány is. Tajvan kirekesztése a WHO-ból nem más, mint 23 millió ember egészségének kockáztatása. És Tajvan már ez idáig is túl sokat áldozott.

Tajvannak közvetlen és azonnali szüksége van arra, hogy hozzájuthasson a legfrissebb járvány-megelőző illetve kezelő információkhoz. Mivel Tajvannak nincs meg a lehetősége, hogy részt vegyen a WHO szimpóziumokon és előadásokon, ahol a különböző országok szakértői véleményt cserélhetnek, így arra sincs meg a mód, hogy közvetlenül és azonnal hozzájusson a legújabb információkhoz és aktualizálja a járvány elleni küzdelem módszereit. A tavalyi járvány ideje alatt például, mivelhogy nem jutottunk megfelelő mennyiségű információhoz a megfelelő időben, kénytelenek voltunk a WHO márciusban a honlapjára feltett irányelvek alapján meghatározni a stratégiánkat. A WHO kifejezett kérésünkre és csupán a Hoping Kórházban kitört komoly mértékű fertőződés hatására kezdett aktív módon információt szolgáltatni. Ez április hónapban törtét, az első szakértők májusban érkeztek Tajvanra. Mi csupán ekkor szembesültünk azzal, mennyit változott az aktuális WHO irányelv rendszer a weblapon korábban közzétettekhez képest. Tajvannak legelőször május közepén nyílt lehetősége részt venni egy WHO SARS gyűlésen.

A madárinfluenza járvány során is hasonló dolog történt: a WHO elutasította Tajvant a kapcsolatos találkozókról, illetve a március 16-18-i influenza szimpóziumon sem vehettünk részt, ezáltal ismét nem juthattunk hozzá a legfrissebb hírekhez, információkhoz. Az időbeni intézkedések megtételéhez, illetve ahhoz, hogy Tajvan ne hátráltassa a globális járvány-kontrollt, mindenképpen arra van szükség, hogy tajvaniak is részt vehessenek a WHO konferenciákon és ott közvetlenül véleményt cserélhessenek a nemzetközi egészségügyi szakembergárdával.

Tajvan a globális egészségügyi rendszer hiányzó láncszeme. Globalizált világunkban, ahol az utazás, az árucsere szabadon és intenzíven zajlik, egyetlen hiányzó láncszem - Tajvan – is elegendő, hogy világméretű egészségügyi krízisállapotokat vetítsen előre.

A kijelentés, miszerint a Kínai Népköztársaság felelősségteljes módon magára vállalta és kezeli 23 millió tajvani lakos egészségügyi helyzetét kétségtelenül valótlan és szégyenletesen hamis állítás. A Tajvan és Kína között fennálló szoros-közi interakció nem jelenti azt, hogy Kína gondoskodik a 23 millió tajvani polgár egészségügyi védelméről. Ellenkezőleg, Tajvan volt az, aki orvosi és egészségügyi tapasztalatával igyekezett megsegíteni Kínát, és megosztani vele tapasztalatát. Mint a nemzetközi közösség tisztes tagjának, Tajvannak is joga van ahhoz, hogy hozzájáruljon a közös munkához. Tajvan részvétele a WHO munkájában nem csupán azért lenne fontos, hogy saját magát megvédje a SARS-hoz, vagy a madárinfluenzához hasonló járványoktól, de azért is, hogy segíteni tudjon, és tudásával, szakértelmével hozzájáruljon a világ minden polgára egészségének megőrzéséhez. Ennek érdekében éppen hogy a Kínai Népköztársaságnak kellene tartózkodni attól, hogy ilyen jellegű dolgokból „politikai ürügyet kreáljon”.

Last Update: April 29, 2004