Írta: Jen Van-csin a Kína-közi Kapcsolatok Alapítvány főtitkár-helyettese
Az elmúlt egy évben hatalmas változások tanúi voltunk. Lehettek ezek a nemzetközi, vagy a Kína-közi kapcsolatok területén, vagy Tajvan Kína-politikájában, az ország Csen Suj-pien elnök vezetésével nagy bátorsággal nézett velük szembe: - A szeptember 11-dikei terrortámadásoknak óriási hatásuk volt a regionális biztonsági együttműködésre, és új kihívást jelentettek a világ békéje és jövőbeni fejlődése szempontjából. - Tajvan és Kína egyidejű csatlakozása a Világkereskedelmi Szervezethez (WTO) felerősítette a gazdasági globalizáció hatását az ázsiai-csendes-óceáni térségben, és új korszakot nyitott a Kína-közi gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokban. - A Gazdaságfejlesztési Tanácsadó Konferencia (EDAC) eredményes munkája bebizonyította, hogy a kormányzó, illetve az ellenzéki pártok, a kormányzat és a magánszektor képes a konszenzusra a gazdaságfejlesztés kérdésében, különösen a Kínával való kereskedelmi kapcsolatok terén.
A nemzetközi kötelezettségek teljesítése, a béke és stabilitás fenntartása a Tajvani-szorosban
Miután a gazdasági és biztonsági együttműködés folyamatos változásban van az ázsiai-csendes-óceáni térségben és az egész világon is, Tajvannak komoly felelőssége van a stabilitás fenntartásában a Tajvani-szorosban. A nemzetközi közösség felelősségteljes tagjaként Tajvan közmegelégedésre teljesítette ez irányú kötelezettségeit. Az új kormányzat valóban megpróbálta normalizálni a Kína-közi kapcsolatokat a "jó szándékú megbékélés, az aktív együttműködés és a tartós béke” elve alapján az ellenségeskedés, valamint a meg nem értés csökkentésével, a konstruktív együttműködéshez nélkülözhetetlen kölcsönös bizalom fejlesztésével. 1999-ben megszakadt a Kína-közi párbeszéd, elsősorban amiatt, mert Kína hajthatatlan bizonyos politikai előfeltételek teljesítését illetően. A Peking alapállásából fakadó nehézségek ellenére ugyanakkor a tajvani kormány folyamatosan támogatta a kétoldalú kereskedelem és szociális csere fejlesztését annak érdekében, hogy biztosítsa a regionális békét és fejlődést, megalapozza a Kína-közi stabilitást.
A Kína-közi kapcsolatok fejlesztése különleges lépések révén
A Tajvan és Kína közötti kapcsolat zsákutcába került, aminek az az oka, hogy Peking ragaszkodik a saját egyoldalú "egy Kína” elvének elfogadtatásához, amely nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy Tajvan szuverén állam. Tajvan népének többsége számára lehetetlen Peking egyoldalú értelmezésének elfogadása. A probléma megoldása érdekében Csen Suj-pien elnök nem egyszerűen komoly őszinteségről és rugalmasságról tett bizonyságot az "öt nem” politikájának meghirdetésével, de arra is kifejezte készségét, hogy a már létező Kína-közi kommunikációs csatornákon keresztül vitassák meg a nézetkülönbségeket. Annak érdekében, hogy konszenzust teremtsen a tajvani emberek között a Kína-politikában, Csen elnök létrehozott egy pártok feletti munkacsoportot, amelynek a kormányzó és az ellenzéki pártok nézeteinek az integrálása a feladata. A munkacsoport a későbbiekben konszenzusra is jutott a "három elismerés, négy javaslat” politikájának kidolgozásával. A konzultációk és a konstruktív párbeszéd alapvető fontosságú a Kína-közi stabilitáshoz, tehát egyik fél sem szabhat feltételeket a méltányos tárgyalások megkezdése elé. A tajvani kormány az elmúlt két évben több, mint 30 alkalommal javasolta Pekingnek az átfogó konzultációk és a párbeszéd újrakezdését a demokrácia, a béke és az egyenlőség elve alapján. A tajvani fél emellett készségét fejezte ki bármely kérdés megvitatására, beleértve a politikai problémákat is. Csen elnök javasolta azt is, hogy a két fél a WTO adta keretek között élessze újra a tárgyalásokat, felhasználva ezeket a kétoldalú kapcsolatokban jelentkező problémák megoldására, hatékony mechanizmust teremtve a párbeszédre. Tajvan emellett több barátságos lépést is tett a gazdaság és a kereskedelem területén. A 2001-ben megrendezett Gazdaságfejlesztési Tanácsadó Konferencián 36 kérdésben született konszenzus, amelyekre alapozva a tajvani kormányzat felváltotta a "türelem a sietség helyett” politikáját a "dinamikus liberalizáció és a hatékony irányítás” jóval nyitottabb politikájával. Tajvan továbbá engedélyezte a "három kis kapcsolatot”, lehetővé tette a kínai tőkebefektetést Tajvanon, enyhítette a kínai termékek importkorlátozásait, kiszélesítette a "partmenti hajózási központok” tevékenységének hatályát és engedélyezte kínai turisták utazását Tajvanra. Mindezek a lépések elősegítik Csen elnök politikájának megvalósulását, amelynek célja a "kereskedelmi és a kulturális integráció felhasználása a politikai integrációt szolgáló új keretek fokozatos létrehozására”.
A kétoldalú kapcsolatok további normalizálódása
A kettejük közötti különlegesen bonyolult történelmi vita megoldása érdekében Tajvannak és Kínának is le kell mondania az elfogultságról és leszámolnia az idejétmúlt világnézettel. A két félnek ehelyett inkább a békés egymás mellett élésre és fejlődésre kell törekednie, hogy szolgálja a Tajvani-szoros két partján élő emberek javát. Tajvan a jövőben is ragaszkodni fog a jó szándékhoz, az elkötelezettséghez és a nyitottsághoz, ahogyan Csen elnök beiktatásakor ígérte, hogy elősegítse a kétoldalú kapcsolatok normalizálását és a tartós béke megszilárdítását a Tajvani-szoros térségében. A béke biztosítása a Tajvani-szorosban alapvető az ázsiai-csendes-óceáni térség számára, ezért létfontosságú, hogy Tajvan nagyobb támogatást és bátorítást kapjon a nemzetközi közösségtől.
Last Update: May 28, 2002