Chang-Ling Huang

kutató asszisztens

Nemzetközi Kapcsolatok Intézete

Tajpej, Tajvan





A tajvaniaknak van egy álma. Ez az álom több generációt végig kísért már, mindezidáig mégsem valósult meg teljesen. Ez a szabadság álma.

Négy évszázaddal ezelőtt a mostani tajvaniak ősei az őshazából – Kínából – az ottani szegénység elöl való menekülés álmát dédelgették. Leküzdve a Tajvani Szoros vad hullámainak veszélyeit, és kiállva a semmiből való újrakezdés nehézségeit, ezek a bátor férfiak és nők új életet és életteret építettek maguknak a portugál hajósok által Ihla Formosának, vagyis Csodálatos Szigetnek elkeresztelt földdarabkán.

Száz éve a tajvaniak a koloniális rend alól való felszabadulásról álmodtak. Arról a szabadságról, melyben maguk uralkodnak maguk felett, illetve a japán gyarmatosítókkal egyenrangúként élhetnek és megőrizhetik kulturális örökségüket. Sokan óriási áldozatokat vállaltak e cél érdekében. Sokat tűrtek: erőszakot, megaláztatást. Sokan meg is haltak ezért az álomért.

Végül, fél évszázad elteltével, Tajvan felszabadult a japán gyarmati rendszer alól. Azonban ez sajnos nem hozta el az áhított szabadságot a nép számára. A Kuomintang kormányának autoritárius irányítása telepedett a társadalomra.

A tajvaniak azonban az autoritárius rendszer alatt is megőrizték a szabadságvágyukat. Olyan szabadságról álmodoztak, mely megelégedést nyújt a demokratikus társadalmak polgárai számára. A kiterjedt és intenzív politikai nyomásgyakorlás ellenére azok, akik Tajvan szabadságát álmodták, soha nem hagytak fel ezzel a gondolattal. Tisztában voltak vele, hogy csakis egy demokratikus társadalom állhatja ki az élet erőpróbáit, kihívásait – érjék azok a népet akár belülről, akár kívülről. Tudták, hogy csak egy demokratikus társadalom polgárainak érdemes lenni. És csakis egy demokratikus társadalom érdemli meg, hogy viselje a Tajvan nevet. Állhatatosságuk, elhivatottságuk és eltökéltségük végül elnyerte jutalmát. Több mint négy évtized autoritárius uralom elteltével Tajvan végül 1990-ben valós demokratikus társadalommá érett.

Bár a demokrácia ma már a tajvani emberek napi tapasztalata, a teljes szabadság kora még mindig nem jött el. A tajvaniak álma ma, hogy szabadon és teljes jogú tagként részt vehessenek a nemzetközi közösségben. A mai tajvani társadalom másik álma, hogy szabadon dönthessen saját jövőjéről. Ezt minden a szabadság szelét valaha megtapasztalt lény megérti, és a valaha elnyomottak mindegyike átérzi. Ez a cél olyannyira egyértelműnek és egyszerűnek tűnik, hogy sokszor nehéz elképzelni, milyen nehéz is lehet ennek a megvalósítása.

A tajvaniak tapasztalatból tudják, mi is a nemzetközi politika úgynevezett realitása. A nemzetközi politika Tajvan számára a kirekesztés politikája. A kirekesztettség a nemzetközi közösségből és annak munkájából ironikusan a tajvani emberek ugyanolyan napi szintű tapasztalata, mint a demokrácia. A nemzetközi politika a tajvaniak számára a megfosztottság politikája. Ez a politika fosztja meg Tajvant attól a jogától, hogy szabadon kinyilváníthassa saját véleményét, illetve szabadon vállalhassa önmagát.

A tajvaniak tapasztalatból tudják azt is, hogy a szabadság álmának megvalósítása nehéz küzdelem. Egy tajvanit sem győz meg az a tény, hogy az ország kiemelkedő világkereskedelmi státusza pótolja a külföld politikai elismerésének hiányát. Arról sem lehetne meggyőzni egyetlen tajvani polgárt sem, hogy a nemzetközi közösség jelenlegi bánásmódja Tajvannal szemben igazságos lenne.

A Kínai Köztársaság 23 millió tajvani polgára jelenleg annak álmát dédelgeti, hogy egy napon nemzetük tagja lehet a világ nemzetközi közösségének, és nem csupán vendégként, vagy megfigyelőként szerepelhet. Nem adják fel azt a hitet, miszerint egy nap majd a jövőválasztás szabadságáért mutatott kitartásuk teljes megértést és tiszteletet nyer. Ez az álom csakis akkor valósulhat meg, ha a nemzetközi közösség is ugyanannyira áhítja majd, mint maga Tajvan. Ez egy olyan álom, amelyet a tajvaniak soha nem adhatnak és nem is adnak fel.

Last Update: October 27, 2001