Lin Dzsi-ven

Az Academia Sinica levelező kutatója

Közeledik a Kínai Köztársaság megalakulásának 90. évfordulója, s a tajvani népnek minden oka meg is van az ünneplésre. Csupán egy évtized telt el azóta, hogy a Demokratikus Haladó Párt (DPP), amely jelenleg az ország kormányzó pártja, a Kínai Köztársaság kabinetjét a tajvani népre kívülről rákényszerített rezsimnek nevezte. És viszont, a Kínai Köztársaság akkori kormánya a DPP-t felforgató, veszélyes elemnek minősítette. Ma pedig már a DPP vezette kormány a felelős azért, hogy megvédje a nemzetet. A politikai hatalomváltás Tajvanon kisebb társadalmi felfordulást okozott, mint a többi átalakuló demokráciában. Az egymással vetélkedő politikai erők ugyanis, bár különböző ideológiát vallanak, egyetértenek abban, hogy a demokrácia alapvető fontosságú, létszükséglet számukra a társadalom támogatásának megnyerése. A békés hatalomváltás eredményeként a KK érett demokráciává, modellé vált az összes kínai közösség számára. Csen Suj-pien elnök kampányában a kormányzat reformját ígérte, valamint azt, hogy határozottan fellép majd a bűnszövetkezetek és a gazdasági érdekszövetségek befolyása ellen a politikában. Egyik fő célja a régóta megszokott szabálytalanságok megszüntetése volt új törvények elfogadása és a korrupt tisztségviselők bíróság elé állítása révén. A most elfogadott pénzügyi reformintézkedések lehetővé teszik a bankfúziókat és egy rekonstrukciós alap létrehozását, ami létfontosságú a kamatmentes hitelek kezelése szempontjából, ezek ugyanis Tajvan normális pénzügyi működését veszélyeztetik. S ami még fontosabb, az új kormányzat stabilizálta a Kína-közi kapcsolatokat és javította az együttműködést az Egyesült Államokkal, megcáfolva azokat a feltételezéseket, amelyek szerint a DPP hatalomra kerülése veszélybe sodorja majd az országot. Kétségtelen ugyanakkor az is, hogy az elmúlt egy esztendő elkeserítő volt sok ember számára. A kormányzó és az ellenzéki pártok közötti politikai viták lemondásra kényszerítették a miniszterelnököt, és kishíján az államfő visszahívásáról döntendő szavazáshoz vezettek. A tőkekiáramlást és a növekvő munkanélküliséget a tőzsdei árfolyamok csökkenése és az új tajvani dollár leértékelése kísérte. Egyre több ember volt pesszimista a jövővel kapcsolatban és egyre kevesebben hittek abban, hogy Tajvan képes állni a versenyt az erősödő Kínával. A fentebb felsorolt nehézségeknek több oka is van. Az új kormányzatnak nem voltak tapasztalatai, volt viszont egy nehéz feladata: az, hogy javítsa az ország 600 ezres közalkalmazotti rétegének a munkáját. Az államfő, a vezető kormánypárt mindössze a képviselői helyek egyharmadát ellenőrzi a törvényhozásban, nem volt tehát képes választási ígéreteinek a megvalósítására. Az államfőnek nincsen alkotmányos jogköre a törvényhozás feloszlatására, amely nem volt hajlandó szavazásra bocsátani a kormányfő elleni bizalmatlansági indítványt. A politikai zsákutca megrémisztette a befektetőket, akiknek egyébként is problémákat okoz a hazai termelési költségek emelkedése és a globális kereslet csökkenése. A válsághelyzet azonban nem ismeretlen Tajvan számára. Az 1970-es évekbeli olajválság idején és a nyolcvanas években tapasztalható gazdasági recesszió során sokan úgy gondolták, hogy Tajvan elhagyása a legjobb megoldás a számukra. Ezek a súlyos válságok azonban ráébresztették a kormányzatot is arra, hogy toleránsabban kell kezelnie a belpolitikai kihívásokat, s ez Tajvan demokratizálódásának fontos faktora lett. Tajvan sokáig tartott attól is, hogy képtelen lesz megbirkózni a globalizációs kihívásokkal. A KK kormánya azonban ismét bebizonyította, hogy képes igazodni a változásokhoz. Augusztus végén megrendezték a Gazdaságfejlesztési Tanácsadó Konferencia háromnapos ülését, amelyen a kormányzat és a különböző politikai pártok, valamint gazdasági csoportok képviselői 322 pontban dolgoztak ki kompromisszumot. A fontosabb javaslatok közé tartozik, hogy a "sietség helyett türelem” politikáját az "aktív nyitás és hatékony menedzsment” politikája váltja fel, amely lehetővé teszi a szárazföldi Kína állampolgárai számára, hogy Tajvanra látogassanak, befektessenek a tajvani ingatlanpiacon és a tőzsdén, valamint aktívabban törekszik közvetlen kapcsolatok kiépítésére a szárazföldi Kínával. A konferencia kooperatív légköre arra bátorította az elnököt, hogy megerősítse: a decemberi parlamenti választás után koalíciós kormányt alakít majd. Az elmúlt egy év disszonanciája megmutatta, milyen kihívásokkal kell szembenéznie egy tapasztalatlan kormányzatnak. Ha a demokratikus átalakulás viharos vizein hajózik, a kormánynak rugalmasnak, őszintének és hatékonynak kell lennie, mert csak íly módon képes a legnagyobb társadalmi támogatást felhalmozni. A demokrácia ugyanis még mindig a legmegfelelőbb politikai rendszer a nemzet céljainak eléréséhez.

Last Update: September 26, 2001