Hszü Szu-csien

Tudományos ösztöndíjas Nemzetközi Kapcsolatok Intézete

Csen Suj-pien elnök kormányzatának 18 hónapos működése alatt a Tajvani-szoros két partja közötti feszült kapcsolatok fokozatosan stabilizálódtak. Beiktatási beszédében Csen elnök meghirdette az "öt nem” politikáját, s ennek eredményeként szerencsésen csökkentette azt a feszültséget, amelyet elődje, Li Teng-huj okozott 1999 júliusában, amikor a Tajvan és a szárazföldi Kína kapcsolatait "különleges államközi kapcsolatnak” nevezte. A pártok fölött álló különbizottság ennek alapján javasolta a "három elismerést és négy javaslatot”, amelyekkel kapcsolatban konszenzus alakult ki Tajvanon. Csen elnök 2001-es újévi üzenetében, amelynek a "Hidat verni az új évszázadba” címet adta, felvázolta a gazdasági, kereskedelmi és kulturális integráció koncepcióját, mint kiinduló pontot a viták megoldására és a pillanatnyi zsákutcából való kijutásra. Eszerint a Kína-közi bizalom fokozatos fejlesztése lehet az alap a tartós béke megteremtéséhez a két fél között. A Gazdaságfejlesztési Tanácsadó Konferencia (EDAC) 2001. augusztus 26-án fejezte be munkáját azzal a konszenzussal, hogy a "sietség helyett türelem” politikáját az "aktív nyitás és hatékony menedzsment” politikájával kell felváltani. A konferencia résztvevői emellett egyetértettek abban is, hogy a Kína-közi gazdasági és kereskedelmi fejlődés elveinek a következőknek kell lenniük: "Tajvan érdekei az elsődlegesek”, "globális perspektívában kell szemlélni a helyzetet”, "kölcsönösen előnyös helyzetet kell teremteni”, illetve "vállalni kell az egészséges kockázatot”. Az EDAC javasolta többek között, hogy lazítsanak a szárazföldi Kínába irányuló tajvani befektetések megkötöttségein, hozzák létre a Kína-közi tőkeáramlás rugalmas mechanizmusát, a WTO-csatlakozási folyamatnak megfelelően liberalizálják a "három kapcsolattal” összefüggő tevékenységet, illetve tegyék lehetővé a szárazföldi Kínából érkező turisták látogatásait. A konferencia egyúttal azt is javasolta, hogy a kormányzat alakítson ki konszenzust a kormányzó és az ellenzéki pártok között azzal kapcsolatban, miképpen határozzák meg a Kína-közi kapcsolatokat úgy, hogy az megfeleljen a Kínai Köztársaság alkotmányának. Az EDAC azt is tanácsolta, hogy a különböző erők tegyék félre politikai ellentéteiket, a kormány pedig konzultáljon a szárazföldi Kínával a "három kapcsolatról”, illetve egyéb olyan kérdésekben is, amelyek a nép jólétét szolgálják. A Csen elnök kormányzata által tett valamennyi jó szándékú lépés bátorságot igényel, és nem nélkülözi a politikai kockázatot. Bár ezek a lépések biztosították Tajvan számára a viszonylag stabil Kína-közi kapcsolatokat, nem tették lehetővé, hogy túljussunk a holtponton, annak ugyanis számos strukturális oka van. Először, a kormányzó és az ellenzéki pártok nem voltak képesek konszenzust kialakítani, mert folyamatosan szembesülniük kell Peking megosztó stratégiájával. Másodszor, miután 2002-ben változni fog a szárazföldi Kína vezetése, a pillanatnyi politikai klíma nem teszi lehetővé Peking számára, hogy módosítsa Tajvannal kapcsolatos politikáját. Harmadszor, az új amerikai kormányzat is módosította ázsia-csendes-óceáni, illetve a Tajvani-szorossal kapcsolatos politikáját. Mindezek a faktorok az elmúlt egy évben megakadályozták a szárazföldi Kínát, az Egyesült Államokat és a Kínai Köztársaságot abban, hogy bármiféle áttörés érjen el a Kína-közi kapcsolatokban. A Kínai Köztársaság számára a Kína-közi kapcsolatok magukban foglalják Tajvan létezését, fejlődését, békéjét, biztonságát és méltóságát. A Kína-közi kapcsolatrendszer bonyolult kérdés, amelyet nagyban meghatároz a nemzetközi politika, és amely többrétegű interakciót foglal magában. A Kína-közi kapcsolat normalizálásának módja meg fogja határozni a szárazföldi Kína és egész Ázsia jövőbeni fejlődésének irányát, de meg fogja határozni a jövőbeni szociális értékeket és a nemzetközi rend alapját is. Ha a politikai és gazdasági helyzet Tajvanon és a szárazföldi Kínában is megfelelően javul, és a Kína-közi kapcsolatok racionálisan fejlődnek, csak akkor lehetünk tanúi egy újabb csodának, amely lehetővé teszi a Tajvani-szoros mindkét partja számára, hogy élvezze a gazdasági fejlődés és a demokrácia áldásait.

Last Update: September 26, 2001