Elhangzott 2001. május 18-án Elmondta: Csen Suj-pien, a Kínai Köztársaság elnöke Forrás: Kormány Tájékoztatási Hivatala



(Csen Suj-pien elnök 2001. május 18-án elhangzott televíziós beszédének teljes szövege.)

Jó reggelt kívánok, kedves honfitársaim! A múlt héten módomban volt a média több vezető személyiségének a társaságában vidékre látogatni, megtekinteni a folyamatban lévő nagyobb beruházásokat és meghallgatni néhány ember nagyon értékes véleményét. Részt vettem a világ első, Mirage 2000-5 vadászgépekből álló repülő századának a felavatásán, meglátogattam orvosi létesítményeket, tanulmányoztam a turisztikai ipar eredményeit és a partközeli szigetek fejlődését. Dél-Tajvanon tapasztaltam a vízminőség jelentős javulását, az ipar fejlődését, a kaohsziungi nemzetközi kikötő integrált fejlesztését. A keleti részen fejlődik a környezetvédelmi turizmus, terjed a biotechnológiai ipar. E két nap alatt médiabeli barátaink személyesen érzékelhették a tajvani emberek vitalitását és versenyképességét, éljenek bár Tajvanon, a part menti szigeteken, északon, délen, keleten vagy nyugaton. Nagyon nagy hatással volt ránk szorgalmuk, céltudatosságuk és szívből jövő munkaszeretetük. Kétnapos látogatásom idején különösen az édesvízi homárok keltetése ejtett ámulatba a Nemzeti Penghu Technológiai Intézetben. A mesterséges keltetőtóban egy sor henger alakú csövet figyelhettünk meg. Vezetőnktől megtudtuk, hogy a homárnak fejlődése során többször páncélt kell váltania, s mielőtt az új páncél megkeményedne, az állat hihetetlenül sebezhetővé, könnyű zsákmánnyá válik a halak és a garnélák számára. Szüksége van tehát valamiféle menedékre, ahol biztonságban növesztheti az új páncélját és nőhet egyre nagyobbra. Ha visszatekintünk az elmúlt egy évre, azt látjuk, hogy a kormányzó párt is mintha éppen a páncélváltás időszakában lenne. A kínai nép ötezer éves történelme és a tajvani fejlődés fél évszázada alatt most fordult elő első ízben békés hatalomátadás. A kormányzatnak és az ellenzéknek is át kell egy kissé alakulnia, mielőtt megtanulná, hogyan kell jól végeznie a dolgát. El kell ismernünk, hogy sem a kormányzatnak, sem az ellenzék nem sikerült ez az elmúlt egy évben. A demokratikus átalakulás folyamata ráadásul új problémákat is felvetett. Jóllehet a kormányon lévő és az ellenzéki pártoknak is a korábbinál nagyobb erőfeszítést kell tenniük, én a magam részéről kész vagyok megvizsgálni a helyzetet és elgondolkodni a megoldáson. Remélem, hogy a kormányzat nagyobb felelősséget vállal majd, és nem csak a reformok végrehajtásában lesz merész, hanem önmaga sikeres átalakításában is. Az elmúlt öt évben Tajvan egy sor fejlődési szakaszon ment keresztül politikailag, gazdaságilag és szociális téren a külföldi segélyektől való függéstől a gazdasági függetlenségig, a szükségállapot alatti autoritárius hatalomtól a demokrácia biztosította szabadságig, az identitásválságtól a tajvani lét hangsúlyozásáig. Ezen átalakulások mindegyike fájdalmas volt, és komoly próbának tett ki bennünket. Óhatatlanul szembesültünk frusztrációkkal és zűrzavaros helyzetekkel e folyamat során, hazánk azonban sikeresen túljutott a problémákon és új, ígéretes korszakba lépett. Az elmúlt egy év során a nemzetközi közösség és a külföldi sajtó figyelemmel kísérte a tajvani történéseket, hiszen Tajvan 23 millió lakosa példátlan bátorsággal nyitott új lapot a történelemben. A Time magazin legutóbbi száma ismét részletes beszámolót közölt a tavalyi tajvani hatalomváltásról. Globális perspektívából szemlélve, Tajvan komoly kihívásokkal nézett szembe, és 23 millió lakosának politikai, gazdasági és kulturális eredményei a kínai társadalomban fölülmúlhatatlanok. Kedves honfitársaim! Nincs okunk a pesszimizmusra. A politikai és a gazdasági átalakulás kettős kihívása ellenére az új kormányzat az elmúlt egy évben kiemelkedő és értékes eredményeket ért el a demokrácia konszolidálásával, a Kína-közi kapcsolatok stabilizálásával, a mélyen meghonosodott törvénytelenségek felszámolásával és a diplomáciai kapcsolatok szélesítésével. A legnagyobb kihívást számunkra változatlanul a globális recesszió és a hazai ipar átalakítás jelenti. Bizton hiszem, hogy az embereket nem érdekli, az új vagy a volt kormányt kell-e hibáztatni a növekvő munkanélküliségért és a gazdasági fejlődés lassulásáért. Nem kíváncsiak a kormány és a törvényhozás folyamatos vitáira sem. Ezért szorgalmazni fogjuk, hogy a kormány fennhatósága alá tartozó különböző minisztériumok és hatóságok dolgozzanak ki és gyorsan valósítsanak is meg ellenstratégiát, a következő hat hónap során alakítsanak ki jelentős közép- és hosszú távú nemzeti fejlesztési terveket. Tajvannak hosszú távon fel kell készülnie a gazdaság lassúbb növekedésére és a magasabb munkanélküliségre. Ezt a harcot Tajvannak mindenképpen meg kell vívnia, és erre a kormányzat illetékes hatóságai egyedül nem képesek. Győzni csak a magánszektor, a kormányon lévő és az ellenzéki pártok összefogásával lehet. Ennek érdekében egy olyan gazdaságfejlesztési tanácsadó testület létrehozását tervezem az elnöki hivatal irányítása alatt, amely a pártpolitika fölött állna. Személyesen vezetem majd a bizottságot, tagjait pedig a kormányzó és az ellenzéki pártokból, akadémikusok, üzletemberek és munkások közül válogatom, akik felajánlják bölcsességüket a nemzet hosszú távú gazdasági fejlődése érdekében. Remélem, hogy ennek a bizottságnak a létrehozásával megtalálhatjuk a legmegfelelőbb ellenszert valamennyi problémánkra és ezután is hűek maradhatunk politikánkhoz, amely szerint “első Tajvan, első a gazdaság és első a befektetés”. Tisztában vagyok azzal, hogy csak akkor nyerhetjük meg a nemzetünk gazdasági fejlődéséért vívott csatát, ha befejeződik végre a hosszú és kimerítő politikai verseny. A belpolitikai helyzet stabilizálása és a holtpontról való kimozdulás érdekében reméljük, hogy a kormányzó párt a jövőben is kitart majd reformelképzelései mellett, hogy megnyerje hozzá a nép támogatását. A hatalomváltással megkezdett munka remélhetőleg új lendületet kap majd az új törvényhozásban. Reméljük azt is, hogy sikerül stabil többséget létrehoznunk a törvényhozásban olyan ellenzéki képviselők csatlakozása révén, akik osztják elveinket és támogatják reformjainkat. Csak ebben az esetben működhet ésszerűen az interakció a végrehajtó és a törvényhozó hatalom között, és valósíthatjuk meg zökkenőmentesen a nagy nemzeti célkitűzéseinket. Az elmúlt egy év során az emberek belefáradtak a kormányzó és az ellenzéki pártok közötti konfrontációba, a belpolitikai zsákutcába. Amikor az új kormány hivatalba lépett, a munkaidő új szabályozásának elfogadását, amely pedig előnyös lett volna a munkások, a tőke és a kormányzat számára is, bojkottálta az ellenzék, s emiatt mindenki veszített. Ez a lépés nagyon elkeserített bennünket. Bármi legyen is a 2001. végi választás eredménye, az emberek nem akarják, hogy ez a gyakorlat folytatódjék. A nemzet érdekében és a politikai stabilitás biztosítására a következő két és fél év folyamán szeretnénk megnyitni a szívünket és kinyújtani mindkét kezünket, javasolva “eszméink egyesítését, forrásaink megosztását, Tajvan mindenek fölé helyezését és a pártpolitika fölé emelkedést”, hogy a lehető legszélesebb körű együttműködést biztosítsuk a kormányzó és az ellenzéki pártok között. Az év végi választás eredményétől függetlenül koalíciós kormányt alakítunk, és többségi szövetséget hozunk létre a törvényhozásban a választás után annak érdekében, hogy újjáalakítsuk a törvényhozást és megteremtsük a politikai stabilitást. A Kínai Köztársaság átalakulóban van, s ennek következtében átalakulóban vannak a Kína-közi kapcsolatok is. A KMT és a kínai kommunisták fél évszázados ellenségeskedése végre véget ért a tajvani hatalomváltás nyomán, s mivel azóta országunknak új kormányzó pártja és új vezetője van, teljesen természetes, hogy a szárazföldi Kínának némi időre van szüksége, hogy alkalmazkodjon ehhez a helyzethez. Az elnökválasztás alatt és beiktatásom idején is nagyon feszültek és instabilak voltak a Kína-közi kapcsolatok. Sokan kételkedtek abban, hogy az új kormányzat kezelni tudja majd ezt a helyzetet. Bár a szárazföldi Kína egyetlen lehetőséget sem adott az elmúlt egy év folyamán az új kormányzatnak arra, hogy szavahihetőségét bizonyítsa, nem is veszítettünk semmit ezen időszak alatt. A szárazföldi Kína próbálkozik nemzeti egységünk megtörésével, hiszen miközben folyamatosan semmibe veszi jó szándékunkat és őszinteségünket, szövetséget ajánl az ellenzéki pártoknak és a magánszektornak. A tények azonban egyértelműen bizonyítják, hogy nem csupán képesek vagyunk a vezetésre, de megvan a bölcsességünk és az alkotóerőnk is a Kína-közi kapcsolatok fejlesztéséhez és további stabilizálásához. A jelenlegi nemzetközi fejlemények is magabiztosságunkat erősítik. A béke és a stabilitás a Tajvani-szorosban ráadásul nem csupán a tajvaniak reménye, hanem Ázsia és az egész világ eminens érdeke is. Arra kérem honfitársaimat, maradjanak határozottak és kitartóak, ne zavartassák magukat mások negatív véleménye által. Készek vagyunk felújítani a Kína-közi tárgyalásokat és a párbeszédet bármikor és bármilyen témában mindaddig, amíg azok a demokrácia, a paritás és a béke elvén folytatódnak. A tavalyi történelmi kézfogás az észak- és a dél-koreai vezetők között új fejezetet nyitott a világbéke történetében és én azt hiszem, nekem is hasonló missziót kell teljesítenem a Kína-közi kapcsolatok fejlesztésében. Az idén a szárazföldi Kínában, Sanghajban tartják az Ázsiai-csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés fóruma (APEC) csúcstalálkozóját. A Kínai Köztársaságnak, mint az APEC teljes jogú tagjának, jogai és kötelezettségei alapján, alapos megfontolás után arra jutottam, hogy szeretnék személyesen részt venni ezen a fórumon. A kereskedelmi és gazdasági kérdések mellett szeretnék közvetlen tárgyalásokat folytatni Csiang Cö-min elnökkel más, mindkét fél számára fontos témákban is, mint például a “három közvetlen kapcsolat” megteremtése. Őszintén remélem, hogy a szárazföldi Kína hatóságai megnyitják a szívüket és bátran új történelmi fejezetet kezdenek írni azzal, hogy lehetővé teszik a Tajvani-szoros két partja vezetőjének “történelmi kézfogását”. Az elmúlt egy év során sokat gondolkodtam a tajvani értékekről, a tajvani lélekről és Tajvan jövőjéről. Földrajzi helyzetét és lakosságának számát tekintve Tajvan csupán egy kis sziget a Csendes-óceán peremén. Méretében és lakosságában azonban sok Tajvanhoz hasonló ország van, és még több olyan akad, amelyiknek jobbak a feltételei, mint a mi szigetünknek. Mégis, mivel a tajvani emberek keményen dolgoznak, optimisták, toleránsak és jól képzettek, a mi országunk újra és újra átalakul és állandóan magára vonja a világ figyelmét. Amikor csak külföldi vendéget fogadok vagy interjút adok a nemzetközi sajtónak, mindig elmondom: mivel Tajvannak nagyszerű népe van, nincs szüksége nagy vezetőre. Hiszem azonban, hogy a Kínai Köztársaságnak minden lehetősége megvan arra is, hogy nagy ország legyen. Honfitársaim! Az időleges nehézségek nem vehetik el önbizalmunkat. Az időleges kudarcok nem törhetik meg a fejlődés iránti óhajunkat. Minél inkább hiszik mások, hogy nem tudunk jól elvégezni valamit, nekünk annál jobban kell igyekeznünk. Az átalakulás után Tajvan bizonyosan még több kiemelkedő eredményt ér majd el. Teljesen biztos vagyok abban, hogy még nagyobb akaraterővel dolgozunk majd együtt.

Last Update: May 29, 2001