Írta: Vu Zsung-i

A Kína-közi kapcsolatok gyorsan növekedtek a kereskedelem fejlődése, illetve a tajvani befektetések révén a szárazföldi Kínában. Ráadásul a kulturális és szociális kapcsolatok is hihetetlen gyorsasággal fejlődtek. Nagyszámú tajvani turista kereste fel a szárazföldi Kínát, ennek következtében azonban előfordult jó néhány incidens is. Peking sajnálatos módon egyoldalúan lezárta a kommunikációs csatornákat a Szorosbeli Együttműködési Alapítvány (Straits Exchange Foundation - SEF) és a Tajvani-szorosbeli Kapcsolatok Társasága (Association for Relations Across the Taiwan Strait - ARATS) között és félbeszakította a Kína-közi párbeszédet. Amíg a két fél lakossága közötti konfliktusok normális eljárások révén nem megoldhatóak, addig a tajvani befektetők jogai és érdekei károkat szenvednek és a Kína-közi kapcsolat fejlődése is meghiúsul. A Kínai Köztársaság ráadásul tiltja a közvetlen kereskedelmet és befektetéseket, nemzetbiztonsági okokból változatlanul a “nyugalom sietség helyett” elvét vallva. Jó néhány tudós bízik abban, hogy a két fél csatlakozása a Világkereskedelmi Szervezethez (WTO) kisegít majd a mostani zsákutcából és fordulópontot jelent a Kína-közi gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok normális fejlődése szempontjából. Ahogy fejlődött a tajvani gazdaság, úgy nőtt egyre magasabbra a föld és a munkaerő ára. A nemzetközi versenyképesség fenntartása érdekében a munkaigényes iparágakat külföldre, elsősorban a szárazföldi Kínába telepítették. A tajvani tőkével alapított szárazföldi vállalatok működése megnövelte az igényt a berendezésekre, alapanyagokra és részegységekre is, gyorsan nőtt tehát ezeknek a tajvani termékeknek az exportja. A nemzet biztonságának garantálása érdekében azonban a Kínai Köztársaság kormánya csak a közvetett kereskedelmi kapcsolatot és befektetést engedélyezi. A szárazföldi Kína 1996-ban egy sor rakétakísérletet hajtott végre a Tajvanhoz közeli vizeken, hogy megfélemlítse a szavazókat ez első közvetlen elnökválasztás idején, és destabilizálja a tajvani terület biztonságát. E lépés következményeként hirdette meg a kormány a “nyugalom a sietség helyett” politikáját a szárazföldi Kínába irányuló befektetéseket illetően. Az eredmény: az éves befektetések összege a szárazföldi Kínában csökkent tavalyig, amikor a tőkeáramlás ismét meglódult. A költségek csökkentése érdekében a tajvani üzletemberek újra és újra kérték a kormányt, hogy vezesse be a “három közvetlen kapcsolatot” és érvénytelenítse a “nyugalom a sietség helyett” politikáját. A maga részéről Peking egy sor intézkedést hozott a tajvani befektetések bátorítására és támogatja a “három közvetlen kapcsolatot” is annak érdekében, hogy gazdasági fejlődésének ösztönzésére tőkét biztosítson. A pekingi hatóságok ugyanakkor állandóan beleavatkoznak a Kínai Köztársaság törvényes külkapcsolataiba és azt követelik, hogy “egy Kína” elv pekingi meghatározását fogadja el. A “három közvetlen kapcsolat” engedélyezése és a “nyugalom a sietség helyett” politika érvénytelenítése segítené a Kína-közi gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlődését; a nemzetbiztonsági követelmények azonban óvatosságra intenek, hiszen a szárazföldi Kína 300 rakétát telepített Fucsienben, amelyek közvetlenül Tajvanra vannak irányítva. A tajvani befektetések mindenesetre megkövetelik a Kína-közi kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését. Ennek érdekében engedélyezték formálisan is a “három kis kapcsolatot” az idén januárban a szárazföldi Kína, illetve Kinmen és Macu között. Ez a lépés nem csupán megkönnyíti a Kína-közi kereskedelmet, de segít a Kínai Köztársaságnak abban is, hogy jobban megértse azokat a potenciális problémákat, amelyek a közvetlen kapcsolat vet majd fel, vagyis lehetővé teszi Tajvan számára, hogy pontosabban és jobban fogalmazza meg majd a “három közvetlen kapcsolat” tervét. Ám mindaddig, amíg Peking nem hajlandó lemondani az erőszak alkalmazásáról Tajvannal szemben és egyenlő, kölcsönös alapon folytatni a formális kereskedelmi konzultációkat, nehéz lesz kijutni a zsákutcából. Amennyiben a Kínai Köztársaságot és a szárazföldi Kínát egy időben veszik fel a WTO-ba, ahogyan annak idején az Ázsiai-Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés fórumába (APEC), akkor a WTO nemzetközi keretet biztosít majd a kétoldalú tárgyalásokhoz. A két fél gazdasági és pénzügyminiszterei találkozhatnak majd és együtt vehetnek részt különböző fórumokon. Tagállamként mindkét féltől megkövetelik majd, hogy elfogadja a WTO minden határozatát. Ennek következtében a Kína-közi kereskedelem kérdéseivel is a WTO-hoz lehet majd fordulni, s ez előmozdítja a normális Kína-közi gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat.

Last Update: May 17, 2001