Írta: Jau-shieh Joseph Wu, a Csengcsi Nemzeti Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Intézete igazgató-helyettese

Úgy tűnik, a Kínai Köztársaság minden tíz évben jelentős fordulópont elé kerül. Harminc évvel ezelőtt az Egyesült Államok - a Szovjetunió fékentartása érdekében - elkezdte kapcsolatai normalizálását a kínai szárazfölddel, súlyos veszélynek kitéve ezzel a Kínai Köztársaság nemzetközi státusát. Húsz évvel ezelőtt ellenzéki politikusok egy csoportját fogták perbe az 1979 decemberi úgynevezett kaohsziungi incidens nyomán. A megvádoltak családtagjainak és védőinek képviselővé választása azonban rákényszerítette a kormányzatot a politikai jogok kiterjesztésére. Tíz évvel ezelőtt Li Teng-huj volt államfő megerősítette hatalmát a Kuomintangban (KMT) és új fejezetet nyitott a tajvani demokrácia történetében. 2000. március 18-án Csen Suj-pien, a Demokratikus Haladó Párt (DPP) jelöltje, a kaohsziungi incidens vádlottjainak egyik ügyvédje nyerte meg az elnökválasztást, megszakítva ezzel a KMT fél évszázados uralmát. E békés hatalomátadás azonban nem jelentette a történelem végét, éppen ellenkezőleg, nagyszabású átalakulás kezdete lett, jelentős esélyt adott politikai rendszerünk fejlesztésére. Bár az új adminisztráció örökölte az olyan mélyen gyökerező problémákat, mint a politikai korrupció, a pénzügyi instabilitás, a gazdaság teljesítményének hullámzása, a Kína-közi ellenségeskedés, ezek megoldása mégis az ő történelmi felelősségük. Természetesen bármely kormányzat számára nehéz egy év alatt különleges eredményeket elérni, az új tajvani adminisztráció azonban egy sor sikert mutathat fel. Csen Suj-pien elsősorban azzal nyerte meg a közvélemény támogatását elnökválasztási kampánya során, hogy nyilvánvalóvá tette: képes és kész megvalósítani az intézményi reformokat. Mióta egy éve átvette hivatalát, egy sor korrupt politikus került bíróság elé, mások ellen pedig vádat emeltek szavazatvásárlás miatt. Bár ezek az erőfeszítések teljesen nem szüntették meg a korrupciót Tajvan minden csücskében, az emberek nagyra értékelik Csen Suj-pien ezirányú tevékenységét. A gazdaság teljesítményének hullámzása általában is súlyos problémát jelent egy kormányzat számára, de különösen igaz ez olyankor, amikor a világgazdaság is recesszióba csúszik. A tajvani iparvállalatoknak struktúraváltásra van szükségük ahhoz, hogy megőrizzék nemzetközi versenyképességüket. A hagyományos, munkaigényes iparágak számára különösen súlyos következményekkel járt a recesszió, több gyártóüzemet áthelyeztek Délkelet-Ázsiába és a kínai szárazföldre, hogy kihasználják föld és munkaerő ottani alacsonyabb árát. A high-tech iparágak azonban változatlanul gyorsan fejlődnek, s ennek következtében Tajvan a világ információs-technológiai iparának egyik legjelentősebb központjává vált. Bár az instabilitás és a diszlokáció normális jelenség a gazdaság strukturális kiigazításának idején, a kormánynak különösen nagy figyelmet kell fordítani a gazdaság felkészítésére a globalizációra. A globalizáció ráadásul nem csupán súlyos gazdasági probléma, de egyúttal olyan kérdés is, amely magában foglalja a diplomáciát és a Kína-közi kapcsolatokat is. A mesterséges határok és a szuverenitás ugyanis nem lehetnek fontosabbak a béke és a prosperitás közös ideáljánál. A Kínai Köztársaság szorosan együttműködik diplomáciai partnereivel és humanitárius, valamint emberi jogi területen aktív részt vállal a nemzetközi közösség életében, terjeszti a szabadság és az emberi jogok tiszteletben tartásának egyetemes értékeit, példaként bemutatva saját demokratikus fejlődését, átadva ezirányú tapasztalatait. A Csen-adminisztráció és a Demokratikus Haladó Párt legkimagaslóbb eredménye a Kína-közi kapcsolatok stabilizálása. Csen elnök már a beiktatási beszédében a békét és a kölcsönös virágzást helyezte a kétoldalú együttműködés középpontjába. A “három kis kapcsolat” megteremtése, illetve a szigorítások lazítása mellett a Kínai Köztársaság a Kína-közi kapcsolatok normalizálását reméli a két fél tagságától az olyan multilaterális szervezetekben, mint a Világkereskedelmi Szervezet és az Ázsiai-Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) fóruma. “Híd az új századba” című beszédében Csen Suj-pien kijelentette: “A két fél gazdaságának, kereskedelmének és kultúrájának integrálása jó kiindulópont lehet az egymás iránti hit és bizalom fokozatos megteremtése felé. Ez pedig az állandó béke és a politikai integráció keretének létrehozásához teremthet alapot.” Ez a tajvani nép reménye is a Kína-közi kapcsolatokat és a világ jövőjét illetően.

        

Last Update: May 17, 2001