Írta: Jau-shieh Joseph Wu, a Csengcsi Nemzeti Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Intézete igazgató-helyettese

Csen Suj-pien elnöki beiktatása 2000. május 20-án az első olyan esemény volt Tajvanon, amikor az államfői hatalom ellenzéki párt kezébe került. A beiktatás első évfordulója alkalmából jó néhány emberben felmerül a kérdés: mi a tanulság, milyen kihívásokkal néz szembe a Kínai Köztársaság? Ezek pedig fontos kérdések, amelyeken komolyan el kell gondolkodni. A tajvani emberek legfontosabb problémája és az ellenzék bírálatának elsőrendű tárgya a DPP kormányzásával kapcsolatban a gazdasági recesszió. Az elmúlt egy évben a tajvani tőzsde 40 százalékkal csökkent, s ennek következtében a részvényesek, akinek a 70 százaléka kisbefektető, súlyos veszteségeket könyvelhettek el. 2000. negyedik negyedéve óta jelentős mennyiségű tajvani tőkét fektettek be a kínai szárazföldön, hogy kihasználják a föld és munkaerő ottani alacsonyabb árát. Ennek következtében egy sor termelőüzemet bezártak Tajvanon, nőtt a munkanélküliség, súlyosbodott a bűnözés és egyre magasabb lett az öngyilkosságok száma. A tajvani gazdaság teljesítménye nem valami jó az idén, ám a korrekt értékeléshez hozzátartozik, hogy összehasonlítsuk a világgazdaság többi szereplőjének eredményeivel. A tajvani munkanélküliségi ráta például, amely 2001 márciusában elérte a 3,73 százalékot, alacsonyabb, mint az Egyesült Államokban mért 4, a nagy-britanniai 4,4, a japán 4,7, a német 10,5, illetve a franciaországi 11 százalék. A tajvani gazdaság 5,98 százalékkal nőtt 2000-ben. Az idén az előrejelzések szerint 5,25 százalékkal fog, ami még mindig magasabb, mint az Egyesült Államokban tavaly mért 5, a japán 0,2, a német 1,4, a franciaországi 3, illetve a brit 2,1 százalék. Tajvan gazdasági teljesítménye tehát összességében nem is volt olyan rossz tavaly. A globális recesszió 2000 második felében kezdődött és nehézségeket okozott a hagyományos tajvani iparágak számára; a tudományos-technikai iparágak azonban változatlanul gyorsan fejlődnek, s ennek köszönhetően Tajvan egyike a világ legjelentősebb számítástechnikai központjainak. Tavaly Tajvanon a személyi számítógép-gyártás 45, a laptop és alaplaptermelés 31, a szkennergyártás 12, a digitális kamerák gyártása 248 százalékkal nőtt az előző évihez képest. Ezekből a termékekből Tajvan adja a világ termelésének 25, 53, 70, 93, illetve 44 százalékát. Vagyis nem lenne pontos azt állítani, hogy a tajvani gazdaság teljesítménye rossz volt ebben az időszakban. Az ellenzéki pártok rendszeresen bírálják az új kormányzat Kína-közi politikáját is, holott a KMT uralma idején fordult elő háromszor is, hogy Tajvan és a kínai szárazföld kishíján katonai konfliktusba keveredett egymással (1995-ban, 1996-ban és 1999-ben). 1995 óta soha nem voltak olyan stabilak a Kína-közi kapcsolatok, mint az elmúlt év folyamán, kivéve egy rövid időszakot 1998-ban. A kínai szárazföld folyamatosan növeli katonai kiadásait, egyre több Tajvanra irányított rakétát telepít délkeleti partvidékén és felgyorsította a fejlett fegyverzetek vásárlását Oroszországtól, s ezzel a stabilitást veszélyezteti. Ha ehhez még figyelembe vesszük a várható pekingi vezetőváltást és egyéb bizonytalanságokat, akkor jócskán van okunk aggódni a Kína-közi kapcsolatok miatt. A szavazók leginkább azt várták a DPP-től, hogy megszünteti a politikai korrupciót, s ez az a terület, ahol a leginkább támogatta a kormányzat tevékenységét a közvélemény. Jó néhány korrupciógyanúba keveredett politikus ellen emeltek vádat és kivizsgálták a szavazatvásárlás gyanúját is a földműves szövetség beli választáson. Ám vagy a közvélemény várakozása volt túl nagy, vagy a probléma halmozódott fel túlságosan az elmúlt évtizedek alatt, mindenesetre a korrupcióellenes harcot fokozni kell. A probléma gyökere a helyi banki intézményrendszer és helyi politikusok bonyolult korrupciós összefonódásában keresendő, erre a területre kell tehát a kormányzatnak összpontosítania. A legmélyebb benyomást a közvélemény az elmúlt egy év során a politikai kérdésekben szerezte. A negyedik nukleáris erőmű építésének leállítása körüli ellentmondások vezettek Tang Fej kormányfő lemondásához, utódja, Csang Csun-hsziung pedig persona non grata lett a törvényhozásban. A válság következtében a törvényhozás kísérletet tett Csen Suj-pien elnök visszahívására is. Mindezek nyomán a közvéleményben az a benyomás alakult ki, hogy zűrzavar, “rendetlenség” van a kormányzatban - és éppen ez volt az, amire több politikai elemző már előre figyelmeztetett az alkotmány 1997-es módosításakor. Tajvanon ugyanis félelnöki rendszer van. Bár az államfőt a nép közvetlenül választja, nincs szüksége a szavazatok abszolút többségének a megszerzésére. Az elnök nevezi ki a kormányfőt, és ehhez nem szükséges a törvényhozás beleegyezése. Az államfőnek nincs joga feloszlatni a törvényhozást, hacsak a képviselők nem fogadnak el bizalmatlansági indítványt. A törvényhozás tagjait egyéni körzetben választják, ahol minden választópolgárnak egy szavazata van. Ez a rendszer magában hordozza a törvényhozás frakciósodásának lehetőségét. Amikor a törvényhozás ülésezik, a kormány tagjainak részt kell venniük a plenáris ülésen és a bizottsági tárgyalásokon, hogy válaszoljanak a kellemetlen, sokszor durva kérdésekre, amelyeket az ellenzéki képviselők feltesznek. A politikatudomány perspektívájából ítélve ez az alkotmányos rendszer “rendetlenséghez”, zűrzavarhoz vezet, hiszen egy politikai párt gyakorlatilag képtelen a képviselőházi helyek 30 százalékának birtokában hatékonyan kormányozni. Ez a politikai zűrzavar azonban már nem tart sokáig. A fordulópont az év végén esedékes képviselőválasztás lesz. Most a KMT rendelkezik többséggel a törvényhozásban és a pártnak az a célja, hogy megbénítsa az adminisztráció munkáját. A KMT népszerűsége azonban folyamatosan csökken, már csak megközelítőleg 15 százalék, vagyis valószínűtlennek tűnik, hogy megtartsa a többségét a választás után. Tulajdonképpen az is valószínűtlen, hogy bármely párt egyedül szerezzen többséget, vagyis a Demokratikus Haladó Pártnak koalíciót kell majd kötnie más pártokkal. A koalíciós kormányzás kompormisszumos politizálást igényel. A jelentősebb tajvani pártok azonban ehhez nincsenek hozzászokva, kompromisszum kötése fel sem merül bennük, néhány egészen különleges esetet kivéve. Még a legellentmondásosabb téma, a Kína-közi kapcsolat sem tartozik e kérdések közé, hiszen szinte mindegyik párt álláspontja mérsékelt. Tajvan azonban már látja a fényt a politikai zűrzavar alagútjának végén.

Last Update: May 17, 2001