Szilveszteri üzenet

2000. december 31. Csen Suj-pien, a Kínai Köztársaság elnöke Forrás: Kormány Tájékoztatási Hivatala

Néhány óra múlva véget ér a 2000. év és megkezdődik egy új század. Ám mikor a világgal együtt ünnepeljük az új századot, ne felejtkezzünk el arról sem, hogy holnap lesz a Kínai Köztársaság megalapításának 90. évfordulója. Szeretném megosztani a századforduló örömét itthon és külföldön lévő honfitársaimmal. Kívánjunk együtt a hazánknak újabb sikereket. Ha visszapillantunk a XX. századra, láthatjuk, hogy civilizációnk hatalmas lépéseket tett előre. A tudományos és technikai újítások korábban lehetetlennek tűnő álmokat váltottak valóra, az orvostudomány fejlődésének köszönhetően majdnem megduplázódott a várható élettartam. A hosszabb, kényelmesebb és jobb élet pedig lehetővé tette az emberek számára, hogy millió figyelemreméltó eredményt érjenek el a tudomány, a technika és a kultúra területén. A technika és a civilizáció fejlődése szempontjából a XX. század volt az emberiség legnagyszerűbb időszaka. A kulturális konfliktusok és a totalitarizmus rezsimek, valamint a háborúk okozta szenvedések miatt azonban a XX. egyúttal az eddigi legtanulságosabb század is, amely megérdemel néhány józan megjegyzést. Miután a simonoszeki egyezmény 1895-ben átengedte Tajvant Japánnak, azzal a frusztrációval léptünk át a XX. századba, hogy nem irányíthatjuk a saját sorsunkat. Ám egy teljes évszázadon keresztül sem csökkent a tajvani nép vágya arra, hogy önmaga sorsának kovácsa legyen és soha ne adja meg magát. Az elmúlt évszázadban Tajvan sokféle harcot megvívott, ellenállt a gyarmati uralomnak, volt az antikommunizmus bástyája és harcolt a demokráciáért egy autoriter rendszer ellen. A XX. század különöse kedvezett Tajvannak, mert esélyt adott a népünknek arra, hogy kipróbálja és jobbá tegye önmagát. Ismert írónk, Jang Kuei szavai szerint Tajvan olyan mint “a rózsa, amelyet soha nem morzsolnak össze”. A tajvani nép még az elnyomás legsötétebb időszakában is megőrizte pragmatizmusát, szorgalmát és rettenthetetlen jellemét. Tajvan népe az egész elmúlt évszázad során megtestesítette a legjobb értelemben vett “tajvani szellemet”. Ma már az egész világ elismeri a tajvani eredményeket, amelyek az egész nép munkájának a gyümölcsei. A Kínai Köztársaság keményen megdolgozott a gazdasági eredményekért, Dávid harcát folytatta Góliát ellen és létrehozta az egész világ által elismert tajvani csodát. A XX. század utolsó évében ráadásul a tajvani nép éretten, egy demokratikus folyamat során átadta a politikai hatalmat egyik párt helyett egy másiknak, s ezzel új emlékművet állított a szabadság és a demokrácia eszméjének. Kedves honfitársaim! Néhány óra múlva a XXI. század napja felragyog a Csendes-óceán keleti peremén. A századfordulón el kell töprengenünk azon is, mit jelent tajvaninak lenni. Ma, amikor mindenki boldogan köszönti az új századot, közösen kell meghatároznunk a Tajvan előtt álló új lehetőségeket. Az új évszázadban is Tajvan gazdasági versenyképessége biztosítja majd a túlélésünket. A világgazdasági recesszió nyomán az Egyesült Államok és Japán már csökkentette gazdasági növekedésének várható ütemét. Ez pedig ismét komoly próbának veti alá Tajvan gazdasági fejlődését. Bár eddig sértetlenül átvészeltük az energiaválságokat és a pénzügyi kríziseket, a kormánynak és a magánszektornak fel kell készülnie a helyzet romlására. Mielőtt csatlakoznánk a Világkereskedelmi Szervezethez, a Kínai Köztársaság kormányának fel kell készítenie az embereket az új helyzetre, többek között a Kína-közi gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokban felmerülő kérdések megoldására és a teljeskörű bekapcsolódásra a világpiacba. A múltban a kormányzat jelszava a “nyugalom a sietség helyett” politikája volt, tekintetbe vette a különböző körülményeket és az adott kor nyújtotta lehetőségeket. A jövőben azonban a jelszó a “határozott nyitás és hatékony vezetés” lesz. Mihelyt a fejlett technológiára alapuló gazdaság megteremtése válik a nemzet fejlődésének irányává, fokozatosan bevezetjük azt a makrogazdasági tervet, amelyet azért dolgoztunk ki, hogy biztosítsuk Tajvan helyét a világkereskedelemben és -gazdaságban az új évszázadban. A tapasztalat azt mutatja, hogy Tajvan nem retten meg a gazdasági pangástól, az erős versenytől, a komoly nehézségektől. Aggódunk azonban amiatt, hogy az ipari szektor nem lesz kész önmaga feljavításával és átalakításával, mielőtt az újabb gazdasági problémák jelentkeznének. Ma már nem belső versennyel kell szembenéznünk, nem a kormányon lévő és a többi párt közötti versengésről, nem a munkaerő és a menedzsment közötti konfliktusról beszélünk. Gazdasági fejlődésünk fenntarthatósága szempontjából az a lényeges, hogy elősegítsük Tajvan nemzetközi ipari versenyképességét és felkészítsük a következő generációt arra, hogy a világpiacon vegye fel a versenyt. 2000. május 20-án először történt meg Tajvanon, hogy a hatalom átkerült egyik párttól a másikhoz. A parlamentben többségben lévő párt ellenzékbe került. Bár nem kímélte erejét, a kormány azóta sem képes olyan hatékonyan dolgozni, ahogyan kéne. Ebben megvan az én felelősségem is, és kész vagyok alázatosan meghallgatni mások véleményét és tanulni belőle. Az elmúlt hat hónap politikai és gazdasági helyzete valamennyiünk számára nyilvánvalóvá tette, hogy csak stabil politikai helyzet garantálja a gazdasági prosperitást, nyújt lehetőséget a reformok végrehajtására, a haladásra. Hiszem, hogy ha továbbra is ökölbe szorított kézzel nézünk egymással szembe, nem leszünk képesek semmit megragadni. Csak akkor érhetünk el bármit, ha kinyitjuk az öklünket, hogy kinyújthassuk a kezünket és megölelhessük egymást. Csak a politikai pártok kibékülése és együttműködése válhat hasznára valamennyi állampolgárnak, hozhat létre új konszenzust a Kína-közi kapcsolatokat illetően és vezethet fordulóponthoz a Tajvani-szoros két partjának viszonyában. Ha visszatekintünk a XX. század elejére, látjuk, hogy mindkét félnek rengeteg szenvedésben volt része. Beiktatási beszédemben is hangsúlyoztam, hogy a Tajvani-szoros két partján élőknek ugyanaz az eredete, kulturális és történelmi háttere. Hisszük, hogy mindkét fél vezetői rendelkeznek elég bölcsességgel és alkotóerővel ahhoz, hogy a már meglévő alapokra építkezve jószándékkal megteremtsék az együttműködéshez szükséges feltételeket. A Kínai Köztársaság alkotmányából is következik, hogy jelenleg az “egy Kína” megteremtése nem lehet vitatéma. Reméljük, hogy a szárazföldi hatóságok jobban megértik a tajvani nép kétségeit. Ha nem tudják sem tiszteletben tartani, sem megérteni, hogy Tajvan 23 millió lakosa maga akar dönteni a saját sorsáról, azzal csak fölösleges nézeteltérést szítanak a két fél között. Tajvan népe azzal a reménnyel vág neki az új évszázadnak, hogy az meghozza a Kína-közi kapcsolatok fejlődését és megőrzi a tartós békét a Tajvani-szorosban. Szeretném kifejezni legőszintébb hálámat a kormányzó és az ellenzéki pártok tagjainak, köztük a Kína-közi kapcsolatokkal foglalkozó pártközi munkabizottságban résztvevőknek, hogy a Kína-közi kapcsolatok fejlesztésének szentelik magukat. A munkabizottság ajánlásai alapján remélhetőleg a lehető leghamarabb pozitív választ adhatok a javaslatra, amely egy új mechanizmus létrehozásának és a már meglévők kiigazításának szükségességét fogalmazza meg annak érdekében, hogy a nemzet fejlődése szempontjából fontos kérdésekben, illetve a Kína-közi kapcsolatokat illetően folyamatosan dolgozzunk a belső konszenzus kialakításán a politikai pártok és a társadalmi csoportok között. Mindig tisztában voltam vele, hogy a Tajvani-szoros két partján élő emberek ugyanannak a családnak a tagjai, céljuk a békés egymás mellett élés és a kölcsönös jólét biztosítása. Miután mindkét fél azonos tető alatt kíván élni, egymás jobb megértésére kell törekednünk ahelyett, hogy bajt okozunk a másiknak, vagy megpróbáljuk megsemmisíteni. Ezért szeretnénk felszólítani a kínai szárazföld kormányát és vezetőit, hogy tartsák tiszteletben a Kínai Köztársaság létezését és nemzetközi méltóságát, nyilvánosan mondjanak le az erő alkalmazásáról, lépjenek túl a jelenlegi vitán és holtponton, tanusítsanak toleranciát, előrelátást és bölcsességet. A két gazdaság, kereskedelem és kultúra integrálása lehet a kiindulási alap az egymás iránti hit és bizalom megteremtéséhez. Egyúttal ez lehet az alapja az állandó béke és a politikai integráció új szerkezetének is. Végül is végtelenek a lehetőségek, amelyek előttünk állnak a XXI. században arra, hogy biztosítsuk a Tajvani-szoros két partján élők jólétét. A napokban a kezembe került néhány tajvani történelmi emlék, és egy fénykép különösen mélyen megérintett: egy baseball mérkőzésen készült. A fekete-fehér felvétel egy mezítlábas őslakos fiút ábrázol, ütővel a kezében. Az arcán látszik, hogy teljes erejével koncentrál, minden energiáját az előtte álló feladatra összpontosítja, csapattársai pedig a helyükről figyelik aggódva és bíztatják. Ez a fantasztikus pillanatfelvétel törkéletesen visszatükrözi a XX. századi Tajvant, soha nem fogom elfelejteni. Kedves honfitársaim! A történelem a kezünkbe adta a baseballütőt, most mi állunk a gumilemezen. A XXI. század kétségtelenül sok jó labdát ad majd nekünk, de néhány ütést el is rontunk majd. Szilárdan kell állnunk, koncentrálni minden erőnket és akaratunkat arra, hogy jó legyen az ütés, bármilyen is a labda, amit kapunk. Köszöntsük bizakodva és bátran a XXI. századot. Mindenkinek boldog újévet kívánok! Köszönöm a figyelmüket.

Copyright (c) 2000. Kormány Tájékoztatási Hivatala, Kínai Köztársaság

Last Update: January 26, 2001