A Kínai Köztársaság sikerei a gazdasági liberalizációban és a globalizációban
Írta: Vu Csung-i, a tajvani Gazdasági Kutások Intézetének elnöke
A Kínai Köztársaság gazdasági sikere modellül szolgál a fejlődő nemzetek számára. A gyors fejlődést több tényező segítette elő, ezek közül a legfontosabb a Kínai Köztársaságnak az a képessége, hogy gyorsan hozzáigazítja gazdaságpolitikáját a változó gazdasági feltételekhez. A kereskedelem fejlődése és a növekvő kereskedelmi többlet a nyolcvanas évek elején az új tajvani dollár értékének gyors javulását és a munkabérek folyamatos emelkedését eredményezte. A kormányzat időben meghozta a gazdaság liberalizációjához és globalizációjához szükséges intézkedéseket, s ahogy megszülettek a demokratikus reformok, majd 1987-ben megszűnt a statárium, módosultak a valutaszabályok is, könnyítendő a tőkebefektetést. Megkezdődött a veresenyképességüket elveszített munkaigényes iparágak külföldre telepítése - először Délkelet-Ázsiába, majd a kilencvenes évek elején, amikor a kormány enyhített a szárazföldi befektetések ellenőrzésén, a Kínai Népköztársaságba. A Kína-közi kereskedelem aktivitása és a tajvani befektetések a szárazföldön ösztönözték az exportot és nagyban erősítették a Kína-közi kereskedelmet. A Kínai Köztársaság a nyolcvanas évek elejétől fokozatosan megváltoztatta gazdaságpolitikáját olymódon, hogy az ellenőrzésről és a protekcióról áttért a liberalizációra. A kormány 1984-ben kezdeményezte az állami kézben lévő vállalatok privatizációját, a kamatlábellenőrzés eltörlését, a vámtarifák csökkentését és a központilag meghatározott tőzsdei árfolyamok megszüntetését. A kabinet 1995-ben jóváhagyta azt a tervet, amely lehetővé tette Tajvannak egy ázsiai-csendes-ócáni regionális operációs központtá válását és folytatta a gazdaság libarilázálását és globalizálását a kereskedelmi szabályozások módosítása révén. Az 1997-ben elfogadott négyéves terv a többi között a következőket tartalmazta:
1. A kereskedelem és a befektetések liberalizálása
Enyhíteni a külföldi vállalatok és magánszemélyek befektetési korlátozásain, biztosítandó a szabad tőkeáramlást; lebontani a kereskedelmi korlátokat a tarifák fokozatos csökkentésével; és javítani az üzleti környezeten a nemzetközi versenyképesség fenntartása érdekében.
2. A finanszírozás liberalizálása és nemzetközivé tétele
Törvényeket hozni a helyi pénz- és kötvénypiac hatékonyabbá és eredményesebbé tétele érdekében; létrehozni a határidőügyleti piacot: kiterjeszteni az offshore pénzügyi központot és a külföldi valuták call-loan piacát (azonnali visszafizetésre felmondható kölcsön); gyorsítani a tőkepiac globalizációját; és kiterjeszteni a pénzpiac alkalmazási területét a hiteiparág fejlesztésével.
3. A szolgáltatási szektor liberalizálása
Javítani az hajózás és a polgári légiközlekedés nemzetközi versenyképességét; fejleszteni a tengeri-, illetve légiszállítási központokat; liberalizálni a telekommunikációs iparágat; lehetővé tenni még több külföldi szakember munkavállalását a tajvani szolgáltatási szektorban.
4. Támogatni a piaci versenyt
Megszüntetni a piaci korlátokat és az átláthatatlan piaci ellenőrzést; átláthatóbbá tenni a törvények végrehajtását; és biztosítani a tiszetsséges verseny feltételeit a paicon. Ezek a lépések több konkért eredményt hoztak. A behozatali vámok például az 1981-es átlag 7,45 százalékról 2000. áprilisára 2,56 százalékra csökkentek. A legtöbb kereskedelmi vámakadályt elhártották, 1999 júliusára például a Kínai Köztársaság importtermékeinek a 96 százalékára nem kellett már behozatali engedély. Emellett módszeresen megszüntették a kamatlábellenőrző rendszabályokat és létrehoztak egy offshore pénzügyi központot, valamint egy külföldi valuta call-loan piacot. Ezek a lépések jelentősen libarelizálták a tőkepiacot. A telekommunikációs ipar gyors fejlesztésével (ma már minden második tajvaninak van például mobiltelefonja), szükségessé vált a liberalizáció, hogy biztosítani lehessen az egészséges fejlődést. Módosították a három átfogó telekommunikációs törvényt, és amikor 2000 végén megkezdi működését három új cég, befejezetté válik a Kínai Köztársaság telekommunikációs iparának liberalizálása. A gazdaság liberalizálása és internacionalizálása ugyanakkor rengeteg új kihívást is teremtett. A legkézenfekvőbb példa erre az 1997-ben kirobbant ázsiai pénzügyi válság. Amikor Thaiföld 1997 júliusában bevezette a tőzsdei árfolyam lebegtetését, a baht értéke drámaian lecsökkent, ami az értékpiac összeomlását okozta. A pénzügyi válság pestisként söpört végig a szomszédos országokon: Malajzián, Indonézián, a Fülöp-szigeteken és Szingapúron, szeptemberre pedig elérte Hongkongot, Tajvant, Koreát és Japánt. A pénzügyi válságot a külföldi tőke tömeges menekülése és a valuták nagymértékű devalvációja jellemezte. Az értékpiacok összeomlottak, az országok negatív gazdasági növekedést könyvelhettek el, az infláció és a munkanélküliség ugrásszerűen megnövekedett. A válás Tajvanra gyakorolt hatását szerencsére nagyban csökkentette az ország egészséges gazdasági struktúrája, a kormány megfelelő ellenlépései és stratégiája. Amikor a legtöbb ázsiai országban negatív gazdasági növekedést regisztráltak, Tajvan tovább fejlődött: 1998-ban 4,57, 1999-ben 5,67 százalékos volt a gazdasági növekedés, az idén pedig várhatóan eléri a 6,49 százalékot, bizonyítva, hogy Tajvan gazdasága megőrizte életerejét. A Kínai Köztársaság gazdasági liberalizációja és internacionalizációja folytatódik a jövőben is. A Kínai Köztársaság várhatóan az év végén csatlakozik a Világkereskedelmi Szervezethez (WTO). A gazdasági liberalizáció és internacionalizáció, a tudományos és technológiai fejlődés és az internet együttesen új lehetőségeket nyit Tajvan gazdasági fejlődése előtt. Ha megtoldjuk őket intelligenciával és előrelátással, akkor tovább hajtják a gazdaságot soha nem látott magasságok felé.
Last Update: October 9, 2000