Írta: Csung Csin, a Kínai Köztársaság szóvivője

Az előadóművészek kiteszik a lelküket a publikum előtt, amikor fellépnek. Néha azonban a közönség egészen másképp fogadja az előadást, mint ahogy azt bárki is el tudta volna képzelni. Ez történt nemrégiben Ázsia egyik legnépszerűbb popsztrájával, Csang Huj-mejjel. A-mej, ahogy jobban ismerik, általában tüzes táncával és dalainak különleges hangszerelésével hozza lázba a rajongóit. Hatalmas kihívást fogadott azonban el, amikor elénekelte a Kínai Köztársaság nemzeti himnuszát Csen Suj-pien elnök beiktatásán. A művésznő nagyon megindítóan tolmácsolta a himnuszt, énekével a reményt adott Tajvan demokratikus fejlődésének egyik történelmi jelentőségű pillanatában. Csen Suj-pien éppen csak letette az esküt mint a Kínai Köztársaság új elnöke. Történelmet csinált azzal, hogy olyan ellenzéki párt tagjaként lett államfő, amelyet csupán a nyolcvanas évek közepén alapítottak. Ez az első alkalom, hogy a Kínai Köztársaságot nem a Kuomintang (KMT), hanem egy másik politikai párt irányítja, s egyben az első, demokratikus folyamat eredményeként létrejött békés hatalomátadás a kínai társadalom történelmében. A-mej Csen elnök kifejezett kérésére énekelt a beiktatáson. Miután A-mej helyi születésű, őslakos mivolta azt a növekvő büszekeséget szimbolizálta, amit a tajvaniak éreznek kulturális sokszínűségük okán. A művésznő ráadásul hihetetlenül népszerű a kínaiak körében az egész világon - természetesen a Kínai Népköztársaságban is. Csen elnök pedig úgy vélte, hogy az első demokratikus hatalomátadás Tajvanon olyan pozitív esemény, amely valamennyi kínait reménnyel és büszkeséggel tölt el. Ám nem sokkal az elnöki beiktatás után a pekingi hatóságok bejelentették, hogy betiltottak minden olyan hirdetést, amelyben A-mej szerepel. Ez a szerencsétlen döntés rossz jelzés volt egy olyan időszakban, amikor Csen elnök kormánya békejobbot nyújtott Pekingnek a megbékélés előmozdítása, a Kína-közi párbeszéd újrakezdése érdekében. Különösen nem helyénvaló visszautasítani az olajágat, amit Csen elnök beiktatási beszédében küldött Pekingnek, percekkel azután, hogy A-mej befejezte az éneklést. “Hiszünk abban, hogy a demokratikus elvek és a paritás tiszteletben tartásával, az eddigi alapokra jószándékkal építkezve és új feltételeket teremtve az együttműködéshez, a két fél vezetői megoldást találnak az «egy Kína» jövendőbeli létrehozására”, mondta beszédében az államfő. Egy hónappal később, első nemzetközi sajtókonferenciáján Csen elnök sürgette Csiang Cö-mint, hogy válaszoljon jószándékú gesztusaira. “Ha le tudunk ülni tárgyalni anélkül, hogy bármiféle kényszert alkalmaznánk, területi korlátokat vagy előfeltételeket támasztanánk a másikkal szemben, akkor kezet foghatunk és végigmehetünk a megbékélés útján”, mondta. Mi oka lehet a félelemre Pekingnek A-mej édes torkától vagy amiatt, hogy Tajvan népe demokráciában él? Az ég világon semmi - kivéve talán azt a lehetőséget, hogy erős hatással lehet mindkettő a szárazföldön élő kínaiakra. De ha így van is, az aggodalom akkor is megalapozatlan. Mert tehetnek bármit a pekingi hatóságok, nem fojthatják el azt a vonzerőt, amit A-mej gyakorol a Tajvani-szoros két partján élő kínai fiatalokra. Csen elnök beiktatásának a napján A-mej tökéletesen megtestesítette Tajvant: fiatal volt, gyönyörű, magabiztos, kiegyensúlyozott, tele reménnyel és ígérettel. Senki nem tud ellenállni a történelem szelének, amely az elmúlt évtizedekben a világ egyre több országába vitte el a demokráciát és a szabadságot. Tajvan nagyon rövid idő alatt megteremtette a valódi, teljeskörű demokráciát. Ez nem jelent veszélyt Peking számára, kihívást viszont igen arra, hogy szűkítsük azt a roppant széles szakadékot, amely politikai és gazdasági térn elválasztja egymástól Tajvant és a szárazföldet. A tajvani demokrácia nem akadálya a Kína-közi kapcsolatok fejlődésének sem. A kétoldalú párbeszéd folytatásához szükséges mechanizmusok és intézmények már megvannak. Itt az ideje, hogy Peking félretegye az ideológiát. Az egy dolog, amikor egy hatalmas és népes ország ellenáll az amerikaiaknak és az európaiaknak meghatározott kereskedelmi vagy biztonsági kérdésekben; abban azonban semmi hősies nincs, amikor betiltják egy gyenge fiatal nő fényképeit csak azért, mert énekelt az elnökének. Ahelyett, hogy megpróbálja rávenni a szárzaföldön élő kínaiakat: ne hallgassák A-mej dalait, Pekingnek inkább csatlakoznia kellene a demokrácia kórusához. S amikor eljön ez a nap, azt nem csak a Tajpej és Peking közötti kézfogás jelzi majd, hanem az édes duett is, amit az egész kínai nép jólétéért, a regionális békéért és biztonságért együtt énekelnek.

Last Update: October 9, 2000