A Kínai Köztársaság elnökének beiktatása

        Csen Suj-pien elnök beiktatási beszéde Forrás: Kínai Köztársaság Elnöki Hivatala

        A következőkben Csen Suj-pien elnök teljes beiktatási beszéde olvasható, amelyet a 2000. május 4-én mondott el

        Tajvan talpra áll: Indulás egy szebb kor hajnala felé

        Tisztelt vendégeink és tajvani, valamint külföldön élő honfitársaim! Dicsőséges pillanat ez, a méltóság és béke pillanata. Köszönöm messziről jött tisztelt vendégeinknek és külföldi barátainknak, akik elkötelezettek a demokrácia iránt és törődnek Tajvan sorsával, hogy megosztják velünk ezt a dicsőséges pillanatot. Nem csak azért jöttünk most össze, hogy megünnepeljük beiktatásomat, hanem azért is, hogy szemtanúi legyünk a nehezen kivívott demokratikus értékek diadalának, egy új kor kezdetének. A tajvani nép a XXI. század hajnalán leváltotta a hatalmon lévő pártokat - ez először történt meg a Kínai Köztársaság történelme során, s egyúttal határkő az összes kínai közösség számára is. Tajvan nem csupán új ázsiai demokráciamodellt állított, de példát is a harmadik világ demokráciái számára. A Kínai Köztársaság tizedik elnöki terminusát betöltő államfő megválasztása egyértelműen bebizonyította a világnak, hogy bár a szabadság és a demokrácia gyümölcsei nem érnek be maguktól, de 23 millió ember kitartása és akarata szeretettel lecsillapíthatja a gyűlöletet, reménnyel legyőzheti a megfélemlítést és hittel a rettegést. A választással bebizonyítottuk a világnak, hogy a szabadság és a demokrácia vitathatatlan és általános érték, a béke pedig az emberiség legfontosabb célja. A 2000-es tajvani elnökválasztás eredménye nem egyetlen ember vagy politikai párt győzelme; ez a nép győzelme, a demokrácia diadala, mert a világ figyelő szeme előtt túlléptünk a félelmeken, fenyegetéseken és a zsarnokságon, bátran a saját lábunkra álltunk. Tajvan talpra áll, bebizonyítva, hogy szilárdan hisz a demokráciában és harcol érte. Tajvan talpra áll, bizonyságot téve a nép önbizalmáról és az ország méltóságáról. Tajvan talpra áll, szimbolizálva azokat, akik keresik a reményt és megvalósítják az álmaikat. Kedves honfitársaim! Emlékezzünk mindig erre a pillanatra; soha ne felejtsük el, mennyire értékes, és legyünk hálásak azért, hogy megélhettük, mert a demokrácia gyümölcsei rosszkedvből nem sarjadnak ki. Rengeteg veszedelmen és számtalan nehézségen kellett túljutnunk, míg elértünk eddig a pillanatig. Ha nincs elődeink rettenthetetlen áldozata, tajvaniak tízmillióinak tántoríthatatlan hite a szabadságban és a demokráciában, akkor aligha állhatnánk ma szeretett hazánk földjén és ünnepelhetnénk ezt a dicsőséges eseményt, amely mindnyájunké. Ma úgy érezhetjük, hogy a történelem egy olyan kapuja előtt állunk, amely eddig zárva volt. A tajvani nép a demokratizálódás folyamata során új kulcsot csiszolt, amellyel kinyithatja a közös sorsát meghatározó ajtót, és a remény következő évszázadának kapui hamarosan kitárulnak. Itt állunk most e kapuk előtt, szerényen, de nem alázatosan. Tele vagyunk önbizalommal, de nincs bennünk a legkisebb önelégültség sem. Amikor március 18-án megtudtam a választás eredményét, elfogadtam a tajvani néptől kapott mandátumot, és azóta minden erőmet, tudásomat és bátorságomat annak szentelem, hogy az ország jövőjéért viselt felelősséget magamra vállaljam. Tisztában vagyok azzal, hogy a kormányzó pártok leváltásának, a békés hatalomátadásnak a lényege nem az, hogy ezután más személyek, illetve pártok vezetik az országot. Ez nem dinasztiaváltás; a lényege az, hogy az állami és kormányzati hatalom demokratikus úton visszakerül a néphez. A nép az ország valódi birtokosa, ezt a jogot egyetlen személy vagy politikai párt sem vindikálhatja magának. A kormányzat - az államfőtől kezdve a legalacsonyabb rangú tisztségviselőig - azért van, hogy a népet szolgálja. A kormányzó pártok leváltása nem jelenti a múlt teljes tagadását. Igazságosan kell értékelnünk azokat az eredményeket, amelyeket a korábban hatalmon lévők elértek. Li Teng-huj elnök úr a legmélyebb elismerést és szívből jövő hálát érdemel a demokratikus reformok megvalósításáért és azért a nagyszerű munkáért, amit elnöksége tizenkét éve alatt végzett. A tajvani társadalom jelentős része segítette a kampányt, illetve szavazóként részt vett a választáson. A véleménykülönbségek ellenére minden jelöltet ugyanaz a szándék vezetette: dolgozni saját politikai elveinek érvényre juttatása és az ország jövője érdekében. Hiszünk benne, hogy a választás befejezése a politikai megbékélés kezdete is egyben. Miután a felfokozott érzelmi hangulatban zajló kampány véget ért, győzedelmeskednie kell az ésszerűségnek. A nemzeti érdek és a nép jóléte olyan fontosságú elv, amelynek érdekében a hatalmon lévőknek és az ellenzéknek is teljesítenie kell a nép által rárótt kötelezettségeket, eleget tennie a pártok közötti tisztességes vetélkedés követelményeinek és hozzájárulnia a demokratikus fékek és ellensúlyok működéséhez. A verseny tisztaságát tiszteletben tartó, toleráns és egymásban bízó demokratikus társadalom a nemzet fejlődésének legerősebb motorja. Ha a nemzeti érdekeket a pártérdekek fölé helyezzük, akkor megszilárdíthatjuk a nép akaratát és konszenzust teremthetünk a hatalmon lévő és az ellenzéki pártok között, elősegíthetjük a nemzet fejlődését és a reformok megvalósítását. Kampányomban az egész nemzetért dolgozó kormányt, tiszta és becsületes hatalmat ígértem. Ez is kulcsfontosságú ugyanis ahhoz, hogy a tajvani társadalom kijavítsa a politikai irányvonal hibáit és előbbre lépjen. Az össz-nemzeti kormány lényege, hogy annak az egész népért kell dolgoznia. A nép az állam ura és tulajdonosa, a kormánynak tehát a többség felhatalmazása alapján kell irányítania. A nép érdekei egyértelműen fölötte állnak bármely politikai párt, illetve személy érdekeinek. Mindig büszke voltam arra, hogy a Demokratikus Haladó Párt tagja vagyok, de attól a pillanattól kezdve, hogy eskümet leteszem és átveszem az elnöki posztot, minden erőmmel azon leszek, hogy az egész nép elnökévé váljak. Az új kormány megalakításakor is tehetségük alapján ítéljük meg az embereket, senki sem kerül hátrányos helyzetbe nemzetiségi, nemi vagy párthovatartozása miatt. A jövőben is a nép jólétének biztosítása lesz az elsőrendű célunk. Amikor tiszta és becsületes kormányzást ígérek, elsősorban a “fekete pénz˛ megszüntetésére - vagyis a szervezett bűnözés politikába való behatolásának lehetetlenné tételére - és a szavazatvásárlás gyakorlatának gyökeres kiirtására gondolok. A tajvani népet már régóta taszította a pénz irányította politika és a szervezett bűnözés beavatkozása az ország irányításába, a szavazatvásárlás gyakorlata pedig megfosztotta attól a jogától, hogy bölcsen és rátermetten válasszon a jelöltek közül. Ez Tajvan demokratikus fejlődésének rákfenéje volt. Én azonban ma megígérem, hogy az új kormány felszámolja a szavazatvásárlás gyakorlatát és igen szigorúan bánik majd a szervezett bűnözéssel kapcsolatban álló politikusokkal, hogy Tajvan legyőzhesse ezeket a lefelé húzó erőket. Tiszta politikai közéletet kell biztosítanunk az emberek számára. Ami a kormányzati reformokat illeti, tisztakezű, hatékony, hosszútávon gondolkodó, dinamikus, messzemenően rugalmas és felelősségteljes kormányt kell létrehoznunk, hogy biztosítsuk Tajvan versenyképességét az egyre élesedő nemzetközi vetélkedésben. A nagyszámú és mindenre képes kormányok kora lejárt, eljött a kicsi és hatékony kabineteket ideje, azoké, amelyek partneri viszonyt alakítanak ki a néppel. Fel kell gyorsítanunk a kormányzati funkciók és szervezet korszerűsítését és nagymértékben növelnünk kell a társadalmi részvételt. Ez nem csak azt teszi lehetővé, hogy a társadalom felhasználja a benne rejlő energiát, de nagymértékben csökkenti majd a kormányzat terheit is. Hasonló partneri viszonyt kell kiépíteni a központi és a helyi kormányzatok között. Szakítani akarunk a centralizált, pénz vezérelte hatalom idején megszokott autoritárius attitűddel. Olyan helyi autonómiát akarunk teremteni, amelyben a helyi és a központi kormányzat megosztja az erőforrásokat és a kötelezettségeket, amelyben a központi kormányzat nem foglalkozik olyasmivel, ami a helyi kormányzat feladata. Legyen az az ország keleti, nyugati, északi vagy déli része, legyen Tajvan szigete vagy valamelyik másik hozzá tartozó sziget, mindegyiknek a fejlődése kiegyensúlyozott és pluralista lesz, a különbség a városi és falusi fejlődés között csökkeni fog. Természetesen tisztában kell lennünk azzal, hogy a kormány nem tehet csodát, a gazdasági fejlődés és a társadalmi haladás motorja a nép. Az elmúlt fél évszázad alatt a tajvani nép keményen dolgozott, hogy megteremtse azt a gazdasági csodát, amelyet bámul az egész világ, és azért, hogy megalapozza a Kínai Köztársaság megmaradását és fejlődését. Ma, amikor szembesülnünk kell a gyorsan változó információs technológiák és a kereskedelmi liberalizáció hatásaival, Tajvan ipari fejlődésének irányát a nagy szaktudást igénylő iparágak felé kell fordítanunk. A fejlett technológiát alkalmazó iparágaknak állandó innovációra van szükségük, a hagyományos iparágaknak pedig át kell alakulniuk és tovább kell fejlődniük. A következő kormánynak nem kell szükségképpen a vezető, illetve a menedzser szerepét játszania. Ellenkezőleg, inkább afféle segítőként, szolgáltatóként kell működnie, méghozzá olyan mértékben, amilyenben azt a magánvállalatok igénylik. A modern kormányzat dolga az, hogy hatékonyabbá tegye az adminisztrációt, javítsa a hazai befektetési környezetet, fenntartsa a pénzügyi rendet és a részvénytőzsde stabilitását, s íly módon lehetővé tegye, hogy a gazdasági fejlődés a teljes liberalizáció és az internacionalizáció felé haladjon, miközben megőrzi a verseny tisztaságát is. Ha ezeket az elveket tiszteletben tartjuk, akkor a társadalom virágozni fog, a tajvani gazdasági csoda pedig új szakaszába lép majd. Demokratikus eredményeink megőrzése, a kormányzati reformok végrehajtása és a gazdaság versenyképességének növelése mellett az új kormány legfontosabb feladata az kell legyen, hogy betartja a népnek tett ígéreteit és végrehajtja a szükséges reformokat annak érdekében, hogy az emberek nagyobb méltósággal, több önbizalommal és jobb körülmények között élhessenek ezen a földön. Társadalmunk ne csak biztonságos, harmonikus és virágzó legyen, hanem tisztességes és igazságos is. Azáltal, hogy folyamatosan fejlesztjük polgáraink képességeit, lehetővé tesszük az új generáció számára, hogy boldog és reményteljes környezetben nőjön fel. A XXI. század olyan kor lesz, amelyben a korábbinál még nagyobb hangsúlyt kap a minőségi élethez való jog és a kifinomult életstílus iránti igény. A kormányzatnak döntésre kell jutnia minden, az emberek életkörülményeit befolyásoló kérdésben, mint például a társadalmi rend és jólét fenntartása, a környezetvédelem, a hulladékgazdálkodás, a folyók és a középületek megtisztítása, illetve tisztán tartása, s az ezekkel kapcsolatos döntéseket ráadásul maradéktalanul végre is kell hajtania. Ami a közvetlen közeljövőt illeti, sürgősen javítanunk kell a társadalmi rendszeren és a környezetvédelmen, mert ezek az életminőség fontos mutatói. Azáltal, hogy létrehozunk egy új társadalmi rendszert, lehetővé tesszük, hogy az emberek békében és állandó félelmek nélkül éljenek és dolgozzanak. A környezetvédelem és a gazdasági fejlődés között egyensúlyt kell teremtenünk, hogy Tajvant folyamatosan fejlődő “zöld Silicon-szigetté” tegyük. A részrehajlástól mentes, független igazságszolgáltatás a demokratikus politizálás és a társadalmi igazságosság, az emberi jogok megbízható védelmezője. Ami Tajvant illeti, még sokat kell tennünk ezen e téren. Honfitársainknak ezután is nyilvánvalóvá kell tenniük, mit várnak el az igazságszolgáltatástól, a kormányzatnak azonban vissza kell fognia magát, és módot adnia az igazságszolgáltatásnak arra, hogy függetlenül és mindenfajta beavatkozástól mentesen tevékenykedjék. Az emberi erőforrás Tajvan leghatalmasabb kincse; a tehetség az ország versenyképességének az alapja, az oktatás pedig az a hosszútávú terv, amely az emberek képességeit kiteljesíti. Konszenzusra törekszünk majd a kormányzó pártok és az ellenzék, az akadémia és a közvélemény között az oktatási reform továbbvitelében és annak érdekében, hogy egészséges, eleven és innovatív oktatási rendszer jöjjön létre, amely lehetővé teszi Tajvan számára olyan tehetségek felnevelését, akik az élesedő nemzetközi versenyben is megállják a helyüket. Arra törekszünk, hogy Tajvan egyre inkább a tudást megbecsülő, a megszerzett ismeretekre alapozó társadalommá váljék. Bíztatni fogunk mindenkit arra, hogy élete végéig fejlessze magát, íly módon kiteljesítve képességeit és kreativitását. Az országban sorra alakulnak a helyi szervezetek, egyesületek, amelyek lakóhelyük történelmének, kultúrájának, földrajzának és ökológiájának megismeréséért és megmentéséért dolgoznak. Ezek ugyanis a tajvani kultúra részei, legyen szó akár helyi, illetve tömeg- vagy elitkultúráról. Különleges történelmi és földrajzi adottságainak köszönhetően Tajvan kulturális téren különösen gazdag. A kulturális fejlődés azonban nem terem azonnal gyümölcsöt, ezt az értéket apránként kel felhalmozni. Toleranciával és tisztelettel kell közelednünk egymás felé, a különböző etnikai csoportok és helyi kultúrák csak ebben az esetben oszthatják meg egymással értékeiket, a tajvani kultúra csak ekkor kapcsolódhat a kínai közösségek, illetve a világ más népeinek kultúrájához, és jöhet létre egy újfajta miliő, az új évszázad kultúráját megtestesítő Tajvan. A földrengés, amely tavaly szeptember 21-én megrázta Tajvant, példa nélküli katasztrófát okozott az országnak és népünknek, és a sebek még mindig nem gyógyultak be. Az új kormány nem tűri majd a legkisebb késedelmet sem a katasztrófa sújtotta övezetek újjáépítésében, az anyagi és a szellemi talpraállás elősegítésében. Mindent megteszünk majd azért, hogy valamennyi áldozat megkapja a kellő segítséget és minden összeomlott épület újjáépülhessen. Ezt az alkalmat is szeretném megragadni, hogy újra kifejezzem legmélyebb tiszteletünket valamennyi személy, illetve nem kormányzati szervezet iránt, akik, illetve amelyek önzetlenül részt vettek a mentési és helyreállítási munkálatokban a katasztrófa után. Egyszerre bizonyosodhattunk meg a természet vad erejéről és a megható szánalomról, a legerősebb hitről és a legmélyebb bizalomról. Honfitársainknak fizikai és anyagi sebeket okozott a szeptemberi földrengés, de hála az önfeláldozásnak, Tajvan ismét a saját lábára áll majd. Kedves honfitársaim! Négyszáz évvel ezelőtt Tajvant Formosának, “gyönyörű szigetnek” nevezték el csodálatos tájai miatt. Tajvan ma a demokráciát testesíti meg és ismét magára irányítja a világ figyelmét azzal, hogy új lapot nyit az ország történelmében. Hiszünk abban, hogy a Kínai Köztársaság - demokratikus eredményeinek, technológiai és gazdasági erejének köszönhetően - továbbra is nélkülözhetetlen a nemzetközi közösség számára. Amellett, hogy tovább erősítjük már meglévő kapcsolatainkat a baráti országokkal, aktívan részt kívánunk venni valamennyi nemzetközi nem kormányzati szervezet működésében is. Humanitárius segítség nyújtásával, gazdasági együttműködés révén, kulturális cserékkel és egyéb módon veszünk majd aktívan részt a nemzetközi kapcsolatokban, szélesítjük Tajvan nemzetközi mozgásterét és hozzájárulunk a nemzetközi közösség jólétéhez. Készek vagyunk aktívabb rész vételre az emberi jogok nemzetközi védelmében is. A Kínai Köztársaság nem maradhat kívül a globális emberjogi trendeken. Kitartunk az Emberi Jogok Egyetemes Deklarációja, valamint a Bécsi Deklaráció és Akcióprogram mellett, és visszavisszük a Kínai Köztársaságot a nemzetközi emberjogi rendszeren belülre. Az új kormány fel fogja kérni a törvényhozást, hogy fogadja el és ratifikálja belső törvényként a Jogok Nemzetközi Jegyzékét. Reméljük, hogy megalakul Tajvanon egy független nemzeti emberjogi bizottság, ezáltal ugyanis megvalósulna az ENSZ egy régi javaslata. Emellett meg fogunk hívni olyan elismert nem kormányzati szervezeteket, mint a Nemzetközi Jogászbizottság, illetve az Amnesty International, hogy segítsenek bennünket az emberi jogok védelmében és abban a törekvésünkben, hogy a Kínai Köztársaság az emberi jogok XXI. századi indikátora legyen. Mélységesen hisszük, hogy a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok jelentősége és értékei a világ egyetlen pontján és egyetlen percre sem hagyhatók figyelmen kívül, és nem változnak. A XX. század nagy tanulsága számunkra, hogy a háború az emberiség kudarca. Bármilyen szándékkal vagy hatalmi célokból viseljék is, a háború okozza a legnagyobb kárt a szabadságnak, a demokráciának és az emberi jogoknak. Az elmúlt valamivel több, mint száz évben Kína elszenvedett egy imperialista agressziót, amely kitörölhetetlen sebeket ejtett rajta. Tajvan sorsa még nehezebb volt, kegyetlen gyarmatosító rezsimek nyomták el. A hasonló történelmi tapasztalatoknak könnyebbé kell tenniük egymás megértését a Tajvani-szoros két partján élők számára, és szilárd alapot kell képezniük ahhoz, hogy együtt törekedjünk a szabadság és a demokrácia kivívására, az emberi jogok tiszteletben tartására. Ám a hosszú ideje tartó különválás eredményeként a két politikai rendszer és a két fél életkörülményei között mérhetetlen nagyokká váltak a különbségek, ami akadályozza egymás megértését, mi több, válaszfalat, az ellenségeskedés légkörét teremtette meg. Ma, amikor a hidegháború már véget ért, itt az ideje, hogy a két fél is félretegye az ellenségeskedést, amit a letűnt kor hagyott maga után. Nem kell tovább várnunk, hiszen itt az alkalom arra, hogy a két fél együtt teremtse meg a megbékélés korszakát. A Tajvani-szoros két partján élőknek azonos az eredete, a kultúrája és a történelme. Hiszünk abban, hogy a két fél vezetőiben van elég bölcsesség és alkotóerő, hogy közösen oldják meg a jövőbeni “egy Kína” kérdését, miközben megerősítik a demokrácia és paritás elvét, a már meglévő alapokra építkeznek és jószándékkal megteremtik a megfelelő körülményeket az együttműködéshez. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy a Kínai Köztársaság elnökeként tiszteletben kell tartanom az alkotmányt, kötelességem megvédeni az ország szuverenitását, méltóságát és biztonságát, biztosítani valamennyi állampolgárának a jólétet. Ezért szavamat adom, hogy mindaddig, amíg a Kínai Népköztársaság nem szándékozik katonai erőt alkalmazni Tajvan ellen, nem kiáltom ki a függetlenséget, nem változtatok az ország elnevezésén, nem javasolom, hogy az alkotmányba kerüljön be a két fél közötti kapcsolat úgynevezett “államközivé” minősítése, és nem kezdeményezek népszavazást a status quo megváltoztatása, a függetlenség, illetve egyesülés melletti döntés céljából. Megígérem továbbá, hogy nem kerül napirendre a Nemzeti Egyesítési Tanács megszüntetése, illetve a Nemzetegyesítési Irányelvek hatályon kívül helyezése. A történelem bebizonyította, hogy a háború nem terem mást, csak gyűlöletet és ellenségeskedést, és semmiféle haszna nincs a kapcsolatok fejlesztése szempontjából. A kínai nép különbséget tud tenni az államférfiúi képességek és a hegemónia között, és hisz abban, hogy az a kormányzat, amelyik jóindulattal működik, “örömet okoz a közel lévőknek és hatással van a távoliakra”, és “amikor a távollévők nem hódolnak be, akkor kedvességgel és az erényeinket bemutatva kell magunkhoz vonzani őket”. Ez a kínai bölcsesség egyetemes értéket fejez ki. A Kínai Népköztársaság Teng Hsziao-ping és Csiang Cö-min vezetése alatt létrehozta a gazdasági nyitás csodáját. Mi itt Tajvanon egy fél évszázad alatt nem csupán gazdasági csodát hajtottunk végre, de a demokrácia megteremtésével politikait is. Erre alapozva a Tajvani-szoros két partján élők és a két kormányzat addig is jelentősen hozzájárulhat az ázsiai-csendes-óceáni térség virágzásához és stabilitásához, amíg nem tud egymással szorosabb együttműködést kialakítani. Ám ehhez az szükséges, hogy mindkét fél tiszteletben tartsa a jószándékú megbékélés, az aktív együttműködés és az állandó béke elvét, elfogadja a nép kinyilvánított akaratát és ne gördítsen az együttműködés elé fölösleges akadályokat. Ha ez teljesül, akkor mindkét fél dicsőséges civilizációt hoz létre, amellyel az egész emberiséget gazdagítja. Kedves honfitársaim! Nagyon bízunk abban, hogy e pillanat nagyszerűségét átérzi velünk együtt valamennyi kínai szerte a világon. Az előttünk elterülő széles Ketagelan sugárút még néhány évvel ezelőtt is tömve volt rohamrendőrökkel, a mögöttem látható épület pedig a gyarmati időkben a főkormányzó palotája volt. Ma viszont azért jöttünk itt össze, hogy a föld dalaival és az emberek hangjával dicsőítsük a demokráciát. Ha egy csöppet elgondolkodunk, valamennyien átérezhetjük ennek a pillanatnak a mélységes és messzeható jelentőségét. Az autoritarizmus és az erőszak csupán egy időre biztosítja a másik megadását, a demokrácia és a szabadság azonban olyan értékek, amelyek örökké megmaradnak. Csak akkor törhetünk úttörőként történelmi utat és építhetünk tartós építményeket, ha a nép akaratát valósítjuk meg. Én, aki földbérlő fiaként szegény családban születtem, ezen a földön küzdöttem és nőttem fel, elszenvedtem kudarcokat és megpróbáltatásokat, végül megszereztem az emberek bizalmát, rám bízták az ország vezetésének hatalmas felelősségét. Személyes teljesítményem szerény, de az üzenete értékes, mert Formosa minden polgára éppúgy Tajvan gyermeke, mint én. És legyenek bármilyen nehezek a körülmények, Tajvan olyan marad, mint egy önzetlen, szerető anya, aki mindig új lehetőségeket kínál a számunkra és segít nekünk, hogy megvalósítsuk gyönyörű álmainkat. Ez a szellemiség megmutatja nekünk, hogy bár Tajvan, Penghu, Kinmen és Macu csupán aprócska szigetek a Csendes-óceán peremén, álmaink térképe végtelen: a határ a csillagos ég, ha 23 millió honfitársunk nem retten meg a nehézségektől és együtt indul, kéz a kézben. Kedves honfitársaim! Ez a csodálatos pillanat mindannyiunké. Minden tisztelet és dicsőség Tajvané, örök édesanyánké. Adjunk hálát együtt a földnek és tiszteletet a népnek. Sokáig éljen a szabadság és a demokrácia! Sokáig éljen a tajvani nép! Imádkozzunk a Kínai Köztársaság virágzásáért, minden honfitársunk és tisztelt vendégünk egészségéért és boldogságáért!

        

Last Update: May 30, 2000