Csao Ji

kormányszóvivô

és a

Kínai Köztársaság Kormányzati Információs Hivatala (GIO)

vezérigazgatója



A Kínai Köztársaságn 2000. március 18-én másodízben választja meg közvetlenül az ország elnökét és alelnökét. A kínai történelem során a népfelség elve sosem volt ennyire erôs. Ennek köszönhetôen ez a választás azt fogja demonstrálni a nemzetközi közösségnek, hogy a tajvani demokrácia az érettség egy korábban példa nélkül álló szintjére jutott el.

Az intenzív versengés során az öt jelölt közül hárman közel azonos választói támogatottságot értek el. Habár az elmúlt idôszak nem volt mentes egy bizonyos fokú negatív kampánytól és személyeskedô támadásoktól, ami összeegyeztethetetlen a hagyományos kínai viselkedési normákkal, valamennyi jelölt arra összpontosította erôfeszítéseit, hogy saját személyes pályafutása eredményeivel, egy népszerű imidzs közvetítésével, tudományos érdemeivel, tapasztalataival, erkölcsi tartásával és tisztességével hasson a közvéleményre.

Ebben a háromesélyes megoszlásban nagy valószínűséggel egyetlen jelölt sem nyeri el a szavazatok többségét, s így az újonnan megválasztott elnök jövendô politikai döntései során kompromisszumokra kényszerülhet, miáltal lezárul az erôs elnöki hatalom elmúlt öt évtizede. Egy új politikai korszak veszi kezdetét, amelyet kormányzati rendszerek, tövények és szabályozások jellemeznek majd. Az új államfô köteles lesz tiszteletben tartani az egymástól eltérô, plurális nézeteket, és alapos vizsgálódásnak kell alávetnie mind a kormányzó párt, mind az ellenzék véleményét, mielôtt kialakítaná a nemzet politikáját.

Miután a független jelöltek ezen a választáson jelentôs választói támogatásra tettek szert, a tajvani pártok rendszere ugyancsak próbatétel elôtt áll. Az elmúlt egy évtizedben a kétpártrendszer nem hagyott sok teret a független politikusoknak. Ezért amennyiben egy független jelölt nyeri meg a választást és ennek nyomán új pártot alapít, Tajvan politikai rendszere többpártrendszerré alakul át. Avagy a független jelöltet visszaszívja magába valamely nagy politikai párt, hogy rábízza önmaga megreformálását.

A mostani választási kampány során a kormányzó párt azt a politikát követte, hogy a pártvagyont letétbe helyezte, s elfogadtatott egy törvényt, amely a politikai pártoknak megtiltja, hogy üzleti célú vállalkozásokban részt vegyenek. Ez a politaikai–gazdasági rendszerben bekövetkezett drámai változás a korábbinál tisztességesebb versenyt eredményezett a politikai pártok között.

A elnökjelölteknek eltérô a politikai hitvallásuk, így a választás messzeható befolyással lesz általában Tajvan további fejlôdésére. A Kínai Köztársaság jelenlegi státusa rövid távon fennmarad, de a Tajvani-szoros két oldala közötti kapcsolatokat érintô politikák nyilvánvalóan megújulnak majd a választás után, s így befolyásolják majd nem csupán a szoroson átívelô kapcsolatkat, hanem magát Tajvan jövôjét is.

Mivel a Kínai Köztársaságban most sorra kerülô elnökválasztás hatással lesz a tajvani demokratikus fejlôdés menetére és ütemére, akárcsak a Tajvani-szoros két oldala közötti kétoldalú kapcsolatok alakulására, így döntôen befolyásolni fogja az ázsiai–csendes-óceáni térségbeli jövôbeni politikai trendeket. A világ joggal üdvözölte Peking jelenleg zajló gazdasági reformjait. Mindazonáltal nyilvánvaló, hogy a Távol-Kelet békéje és stabilitása nagymértékben függ a demokrácia intézményesülésétôl a szárazföldi Kínában, s a Kínai Köztársaság 2000. évi elnökválasztása kiváló alapot teremthet a kínai gondolkodásmód demokratikus megreformálásához.

Függetlenül a választás kimenetelétôl, az a politika, amellyel a KMT utat nyitott a szólásszabadság, a politikai egyesülés és az ellenzéki pártok kifejlôdése elôtt, teljes mértékben igazolta önmagát. Tajvan valamennyi lakója elismeri, hogy a demokrácia nem csupán világtendecia, hanem egyben az egyedüli út, amely biztosítani képes Tajvan modernizációját és a csendes-óceáni térség nyugati részének boldogulását. Éppen ezért a választás eredményét az emberek elfogadják, és Tajvanon békés hatalomátadás zajlik majd le.

Last Update: March 17, 2000