Ku Csen-funak, a Szorosbeli Együttműködési Alapítvány (Straits Exchange Foundation - SEF) elnökének üdvözlô beszéde, amelyet 1999. május 18-án mondott el Tajpejben a Nemzetközi Sajtóintézet (International Press Institute - IPI) világkongresszusának és 48. közgyűlésének résztvevôi elôtt. A SEF-et hatalmazta fel a Kínai Köztársaság kormánya arra, hogy konzultációkat folytasson a Kínai Népköztársasággal, mivel formális kapcsolatok nincsenek Tajpej és Peking között.

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy meghívtak a Nemzetközi Sajtóintézet 1999. évi konferenciájára, amelyet a Kínai Köztársaságban tartanak. Ez az elsô alkalom, hogy az IPI ilyen fontos eseményt rendez Tajvanon. A találkozóval az IPI elismeri és bátorítja a Kínai Köztársaság kormányának erôfeszítéseit, amelyeket az elmúlt két évtizedben tett a sajtószabadság erôsítéséért, és egyben támogatja az egész tajvani sajtót is, amelyik szorgalmasan dolgozott „iparágának” fejlesztésén. Szeretném felhasználni ezt a lehetôséget arra, hogy egy olyan fontos kérdésrôl beszéljek, amellyel mostanában az egész nemzetközi közvéleményt küszködik: ez pedig az információ túltengése. Azt hiszem, a tajvani sajtó és kommunkációs szektor valamennyi jelenlévô felelôs képviselôje velem együtt büszke arra, hogy a közönség inkább túl sok információt kap mint túl keveset - ezt a szintet bizony nem volt könnyű elérni. Úton idefelé azon gondolkoztam, vajon miért hívtak meg a szervezôk, hogy beszédet mondjak e különleges alkalomból. Annál is inkább izgatott ez a kérdés, mivel tudtam, hogy sok prominens külföldi személyiség is jelen lesz ezen a jelentôs eseményen. Végül rájöttem, mi szólt a javamra: a korom. 82 éves vagyok és miután a mi társadalmunkban az idôs embereket nagy tisztelet övezi, nyilván az életkorom miatt hívtak meg - más okot legalábbis nem találok arra, miért vagyok itt. A téma, amirôl a következôkben beszélni fogok, talán egy kicsit komolynak tűnik, de ne engem okoljanak érte, a szervezôk kérésére választottam. És csak azt ígérhetem: mindent megteszek azért, hogy ébren tartsam Önöket. Valamennyien tudják, hogy a Kínai Köztársaságot dr. Szun Jat-szen alapította 1912-ben, miután megdöntötték a Csing-dinasztiát. A Kínai Népköztársaság 1949-ben jött létre. Kína azóta különváltan fejlôdik: a kommunisták fennhatósága alá tartozik a szárazföld, a Kínai Köztársaság kormányáé alá pedig Tajvan, Penghu, Kinmen és Macu. Kína megosztott volt az elmúlt fél évszázadban, helyzetünk Észak- és Dél-Koreáéra hasonlít. Ez a politikai realitás, amellyel tisztában van az egész világ. Peking állítása, miszerint „csak egy Kína van, a Kínai Népköztársaság és Tajvan annak a része”, illetve, hogy „Tajvan lázadó tartomány”, nem csupán nem fedi a valóságot, de nyilvánvalóan nem is meggyôzô. Véleményem szerint Tajvan és a Kínai Népköztársaság is Kína része, és a Tajvani-szoros két partján két különbözô politikai entitás létezik, amelyek közül egyik sincs alárendelve a másiknak. A lényeg: egyik fél sem zárhatja ki a lehetôséget, hogy Kína a jövôben egyesül - békés és demokratikus úton, ha eljön az ideje és adottak lesznek hozzá a feltételek. A Kínai-közi kapcsolatok jelenlegi szintjén a SEF, amelynek elnöke vagyok, a kormány felhatalmazása alapján az elsô perctôl kezdve szorgalmazza néhány kulcskérdés tisztázását, így például a történelmi tények és a status quo elfogadását, a tajvani nép jólétének megôrzését, illetve a Kína-közi kapcsolatok normalizálását. A Kínai Köztársaság kormánya emberisességi okokból 1987-tôl engedélyezi, hogy a tajvani lakosok meglátogathassák a Kínai Népköztársaságban élô rokonaikat, és a kabinet azóta hatékonyan dolgozik annak érdekében, hogy elôsegítse egymás jobb megértését és az együttműködést a Tajvani-szoros két partján élô emberek között. 1991-ben megszüntettük a szükségállapotot, s ezzel egyértelműen bizonyítottuk: kormányunk ôszintén elkötelezte magát, hogy a Kína-közi problémákat nem erôvel akarja megoldani. Pragmatikus döntés volt, hogy kormányunk tette meg az elsô lépést, és a kommunista hatóságok létezésének elismerésével demonstrálta jószándékunkat. Tajvani üzletemberek, annak érdekében, hogy segítsék a Kínai Népköztársaságban élôk életszínvonalának emelését és a gazdaság fejlôdését, az elmúlt egy évtizedben mintegy 25 milliárd amerikai dollárt fektettek be a Szoros túloldalán. Ezzel rengeteg munkahelyet teremtettek a Kínai Népköztársaság polgárai számára, és jelentôsen hozzájárultak a Kínai Népköztársaság valutatartalékainak gyors ütemű növekedéséhez. Li Teng-huj elnök 1995. áprilisában hatpontos javaslatot terjesztett elô, bizonyítandó a Kínai Köztársaság kormányának ôszinte elkötelezettségét a békés és stabil Kína-közi kapcsolatok fejlesztése iránt. Javasolta, hogy használjuk alapként a kínai kultúrát a két fél közötti kapcsolat erôsítéséhez; hogy erôsítsük a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat és fejlesszük a kölcsönösen elônyös és egymást kiegészítô együttműködést; egyenlô félként vegyünk részt a nemzetközi szervezetekben, ílymódon lehetôvé téve a két fél vezetôinek, hogy megfelelô körülmények között találkozhassanak egymással; jelentsük ki, hogy minden felmerülô vitás kérdést békés úton oldunk meg; egyesítsük erôfeszítéseinket Hongkong és Makaó jólétének fenntartása, az ottani demokrácia erôsítése érdekében; valamint olymódon törekedjünk a nemzet jövôbeni újraegyesítésére, hogy közben tiszteletben tartjuk a tény, mely szerint a megosztott Kína két különálló politikai entitás.

Lépésrôl lépésre

Li elnök értékelése és az általa kitűzött célok szabták meg a SEF feladatát. Bízunk abban, hogy a békés és stabil Kína-közi kapcsolatok lépésrôl lépésre megvalósíthatóak, a következô módon: Elôször, meg kell tennünk minden szükséges elôkészületet Vang Pao-han, a Kína-közi Kapcsolatok Társasága (Association for Relations Across the Taiwan Strait - ARATS) rangidôs elnöke érkezésére. (Azért hívom ôt „rangidôsnek”, mert 83 éves, vagyis fiatalabb vagyok nála egy évvel.) Úgy vélem, Vang Úr látogatása újra megnyit egy csatornát a konstruktív párbeszéd számára, amelyet elôször tavaly októberben kezdtünk meg, amikor én jártam a Kínai Népköztársaságban. A SEF mindent megtesz azért, hogy ez az „ismerd meg Tajvant” utazás biztonságos és kényelmes legyen, általa a Kínai Népköztársaság néhány vezetô személyisége jobban megértse és megismerje Tajvant, s így megelôzzük a szükségtelen félreértéseket a két fél között. A fentebb említett okok miatt azt várom Vang Úr ôsszel esedékes látogatásától, hogy együtt tudunk majd dolgozni a békés és kölcsönösen elônyös kapcsolatok kialakításán. Ezenkívül megpróbáljuk rábírni a pekingi hatóságokat, hogy nyissuk meg újra az intézményesített párbeszédet, amelyet 1993. áprilisában Szingapúrban kezdtünk meg, Vang Úr és én. Bízunk benne, hogy a lehetô leghamarabb aláírásra kerülnek ideiglenes egyezmények, amelyek olyan lényeges kérdéseket rendeznek, mint például a Kínai Népköztársaságból érkezô potyautasok és gépeltérítôk visszaadása, a halászati jogokkal kapcsolatos viták, a bűnügyek megoldásában való együttműködés. És reményeink szerint az ilyen konzultációk révén lépésrôl lépésre eljutunk oda, hogy a többi, mindkét fél számára fontos kérdés is napirendre kerülhet. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy akadnak Pekingben olyanok, akik aggódnak a két fél közötti politikai tárgyalások, a dialógus miatt. Így aztán, akárcsak tavaly októberben Sanghajban, most Tajpejben is kész vagyok véleményt cserélni Vang Úrral minden kérdésben. Ha találkozónk csak bizonyos meghatározott kérdések megvitatására korlátozódik, akkor valószínűleg minimalizálja annak a megállapodásnak az hatását, amelyet kidolgozhatunk. Ez pedig nem lesz hasznos a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése szempontjából. Az 1993-as szingapúri egyezmény volt az elsô, amely mindkét kormány beleegyezésével született, és amelyet jóváhagyott minkét fél népképviseleti szerve. Ha a két fél közül bármelyik vonakodna tiszteletben tartani a megállapodást, az nagyban csökkentené a bizalmat a jövôben aláírandó egyezmények iránt. A megállapodás betartásával viszont fokozatosan eljuthatunk egymás jobb megértéséhez, ami a nép jogait és érdekeit illeti. Vagyis az egyezmények révén kölcsönös bizalmat építhetünk ki. Ezzel a módszerrel a két fél megalapozhatja a békés és stabil Kína-közi kapcsolatokat. A két fél fokozatosan tehet bizalomépítô lépéseket annak érdekében is, hogy garantálja a békét és a biztonságot a Tajvani-szoros közelében és az egész ázsiai-csendes-óceáni térségben. 1991. óta a két fél létrehozta a SEF-et és az ARATS-ot mint az intézményesített párbeszéd csatornáit. Ez a normális kommunikációs mechanizmus a két fél közötti abnormális kapcsolatok idején. A SEF és az ARATS képviselôi éveken keresztül csak telefonon és leveleken keresztül kommunikáltak egymással. 1996-ban azonban a Kínai Népköztársaság váratlanul katonai fenyegetést intézett Tajvan ellen, és egyoldalúan felfüggesztette a két szervezet együttműködését több mint három évre. Ezt a helyzetet mi mélységesen sajnáltuk. Tajvan - a demokráciának és a szabadságnak hála - egyre liberálisabb és kulturáltabb. Ez a körülmény közvetlen hatással van a SEF-re, amely egyre rugalmasabbá és nyitottabbá válik az ARATS-szal folytatandó konzultációk számára. Megnyugtathatom Önöket: a Kínai Köztársaság kormánya teljes mértékben elkötelezett, és ôszintén arra törekszik, hogy a konzultációk révén megoldódjék valamennyi politikai nézeteltérés a két fél között.

Megoldani a nézeteltéréseket

Arra ugyanakkor nem vagyunk hajlandóak, hogy tárgyalásokat folytassunk a Kínai Népköztársasággal, miközben az nem fogad el minket egyenlô politikai partnernek, diplomáciailag beleavatkozik az ügyeinkbe és katonailag fenyeget minket. Személy szerint nekem és a SEF munkatársainak a Kínai Népköztársasággal folytatandó együttműködés során mindig szem elôtt kell tartanunk a nemzet biztonsága és méltósága megôrzésének fontosságát. Meggyôzôdésem, hogy a tajvani nép is e két dolgot tartja a legfontosabbnak. Az utóbbi években rájöttem, hogy Kína a „mindenrôl tárgyalhatunk” pozíciójáról egyre inkább áttér a szűk látókörű „csak politikai kérdésekrôl tárgyalhatunk” mentalitásra. S ez zavarba hoz engem. Szeretném tudni, mi e magatartás oka. Szeretném felhasználni ezt a lehetôséget arra, hogy felszólítsam Pekinget: a lehetô leghamarabb térjen vissza a tárgyalóasztalhoz, a konzultációk révén segítsen létrehozni a kölcsönös bizalmat a két fél között, és tegye meg a szükséges pozitív lépéseket a béke és stabilitás garantálására a Tajvani-szorosban. Emellett a két félnek ki kell terjesztenie az együttműködést, ôszintén és a viszonosság elvét tiszteletben tartva kell bánnia a másikkal, hogy végül normalizálódjanak a kétoldalú kapcsolatok. Az elmúlt ötven év fejlôdése során a két fél annyira különbözô tapasztalatokat halmozott fel, hogy azok kicserélése hasznos lehetne mindkettônk számára. Korábban azt javasoltuk, hogy a mezôgazdaság, a tudományos technológia, a gazdasági fejlesztés és a jogrendszer területén működjünk együtt. Azt is felvetettük, hogy együtt próbáljunk megbirkózni az ázsiai pénzügyi válság következményeivel, közösen hozzájárulva ezzel a régió jólétének és stabilitásának biztosításához. Eddig azonban sajnálatos módon nem kaptunk Pekingtôl pozitív választ. A jövôben azonban tovább bíztatjuk és gyôzködjük a Kínai Népköztársaságot arra, hogy pragmatikus választ adjon javaslatainkra. Újabb együttműködési terveket is Peking elé terjesztünk majd, hogy növeljük a kölcsönös bizalmat, megteremtsük a konszenzust és elérjük végsô célunkat, a kapcsolatok normalizálását. A Kínai Köztársaság az elmúlt négy évtized során a kedvezôtlen feltételek ellenére csodákat vitt végbe gazdasági fejlôdésben és a politikai demokratizálódás folyamatában. Mi azonban többet szeretnénk elérni, és reméljük, hogy át tudjuk hidalni a Kínai Köztársaság és a Kínai Népköztársaság gazdasági és politikai fejlettségi szintje közötti szakadékot a két fél közötti megfelelô kölcsönhatás és konstruktív párbeszéd révén. Ez hozzásegíthet minket ahhoz, hogy békés és demokratikus úton mehessen végbe a nemzet egyesítése. A XXI. század küszöbén, a hidegháború vége után ôszintén remélem, hogy a Kínai Népköztársaság vezetôi is leszámolnak a hidegháborús mentalitással, és kiterjesztik a lehetôségeiket azáltal, hogy velük együtt békés és stabil Kína-közi kapcsolatokat építenek ki - a politikai status quo tiszteletben tartásával a Szoros mindkét oldalán.

Last Update: August 4, 1999