Chien-jen Chen kormányszóvivő, a Kínai Köztársaság tájékoztatási osztályának főigazgatója

Felszólalás a Védelmi Tanulmányok Királyi Egyesült Szolgálata Intézetében (RUSI) Egyesült Királyság 1998, június 22.

A Kínai Köztársaság külkapcsolatai és nemzetvédelmi politikája

Cobbold ellentengernagy, tisztelt diákok és RUSI-tagok: Nagy örömömre szolgál, hogy részt vehetek önökkel együtt ezen a rendkívül fontos szemináriumon, amelynek témája hazám külügyi és védelmi politikája. Különösen időszerű téma ez, mivel a Kínai Köztársaság egy különleges, más országéhoz nem hasonlítható biztonsági és diplomáciai helyzettel áll szemben. Több mint harminc éves tapasztalattal rendelkező diplomataként röviden körvonalazni szeretném hazám külügyi illetve védelmi politikáját, elősegítve az önök ezirányú vizsgálatait. A Kínai Köztársaság fontos része a nemzetközi gazdaságnak, a demokratizálódásnak jeles példájaként említhető és egy felelős tagja a nemzetközi közösségének. Ugyanakkor az ellenséges pekingi rendszer évtizedek óta hajthatatlan megfélemlítési kampányt folytat országom ellen, Tajvan diplomáciai elszigetelésére törekszik és az erőszak alkalmazásától sem riad vissza. Ez a tény óhatatlanul befolyással van a Kínai Köztársaság külügyi illetve védelmi politikájára és ezt megértéssel fogadják a nemzetközi közösség tagjai is. Tajpej és Peking álláspontja között alapvető különbségek vannak és ezáltal különösen felértékelődik a tajvani diplomácia és védelempolitika. 1949 óta a Kínai Népköztársaság azt az álláspontot képviseli, hogy ő képviseli az egyetlen legitim kínai kormányzatot, Tajvan pedig Kína részét képezi. Az ők logikájukat követve, Tajvan mindössze Kína egyik tartománya, tehát nem tarthat fenn diplomáciai kapcsolatokat más országokkal és nem lehet tagja azoknak a nemzetközi szervezeteknek, amelyeket önálló államok alkotják. A történelmi tények maghamisításával, Peking egy renegát kínai tartományként nevezi meg Tajvant. A szárazföldi kínai hatalom belügynek tekinti a Tajvan sorsát érintő kérdéseket, ebből következően erőszakot alkalmaz és erőszakkal fenyeget a függetlenségi nyilatkozat megakadályozásáért illetve idegen erők Tajvan érdekében történő közbelépése esetén. A Kínai Köztársaság ugyanakkor mindvégig azon az állásponton volt, hogy Kína 1949 után óta megosztottá vált. Kétségbevonhatatlan tény, hogy azóta, immár ötven éven keresztül két kormányzat, két törvénykezés működik, tehát két politikai valóságról beszélhetünk. Egyik a Kínai Köztársaság és a másik a Kínai Népköztársaság. Egyik sem része a másik törvénykezésének. Különbözők a gazdasági és politikai rendszereik, más-más nemzetközi kapcsolataik vannak. A Tajvani-szoros mindkét oldalán élő kínaiaknak az újraegyesítés jelenti a végső célkitűzést és óhajt. Ezt a Kínai Köztársaság nem győzte eleget hangsúlyozni. Csakhogy az újraegyesítést egy szabad, demokratikus és prosperáló politikai rendszer alatt kell megvalósítani. Az újraegyesítést megelőzően a 21,6 millió tajvani lakos számára biztosítékok kellenek a megmaradás és további fejlődés garantálására. A megmaradás és a folyamatos fejlődés biztosítása érdekében a Kínai Köztársaságnak érvényesítenie kell gazdasági és politikai pozícióit, meg kell erősítenie védelmi kapacitását, és konszolidálni kell a két- vagy többoldalú államközi kapcsolatait. Az évek során, meglehetősen csekély változás volt tapasztalható Peking részéről a Tajvannak kapcsolatos álláspontot illetően. Éppen ezért, a Kínai Köztársaság folytatta nemzetközi diplomáciai törekvéseit, amelyek elsősorban a térség békéjének és stabilitásának megőrzését a régió népeinek érdekérvényesülését és boldogulását célozták. Íme néhány irányadó politikai célkitűzés: 1) Konszolidálni és erősíteni az együttműködést azokkal az országokkal, amelyekkel a Kínai Köztársaság diplomáciai kapcsolatokat tart fenn, 2) Fejleszteni és javítani az együttműködést azokkal az országokkal, amelyekkel a Kínai Köztársaságnak nincsenek hivatalos, diplomáciai kapcsolatai, 3) Csatlakozni azokhoz a nemzetközi szervezetekhez vagy tevékenységekhez, amelyeket a Kínai Köztársaság hasznosnak, megvalósíthatónak vél, 4) Egy számottevő védelmi erő fenntartásának folytatása az országos összköltségvetés 22,43 százalékát vagy a GDP 3,26 százalékát képező évi költségvetéssel, és 5) Folytatni a korszerű és szükséges védelmi fegyverek vásárlását más országoktól, különösképpen az Egyesült Államoktól. Ezen célkitűzések megvalósításához a Kínai Köztársaságnak természetesen elsőként saját magára kell számítania, de nem mellőzhető a jó kapcsolatok fejlesztését a világ fontos hatalmaival. Ezt a politikai irányvonalat támasztják alá a Kínai Köztársaság 1950-től mostanáig szerzett tapasztalatai. Jelenleg a Kínai Köztársaság a világ 27 országával tart fenn hivatalos diplomáciai kapcsolatokat, ugyanakkor 140 országgal működik együtt különböző formákban. A Kínai Köztársaság mindössze 12 kormányszintű nemzetközi szervezetnek a tagja, de 922 nem kormányzati szervezetben vállal szerepet. Fontos megjegyezni, hogy gyorsan változó világunkban, a Kínai köztársaság hatékonyan tudta érvényesíteni és elfogadtatni álláspontját. A Kínai Köztársaság nemcsak a status quo-ját tudta fenntartani, de sokszor egy lépéssel előbbre járt a rohamos változások során. Tajvannak számos nehézségekkel és kihívásokkal kellett megbirkóznia, úgy, hogy eközben egyre szilárdabb helyet foglalt el a nemzetközi közösségben. A Kínai Köztársaság biztonsága és státusza a nemzetközi közösségben egyre határozottabban érvényesült Peking diplomácia nyomáshadjárata ellenére. Az érvényesülés négy fontos oka: 1. A Kínai Köztársaság rendkívül sikeres volt a gazdasági fejlődésben. Jelenleg Tajvan 23-ik a világon az egy főre jutó jövedelem tekintetében, 19-ik a GNP-t tekintve, 14-ik a kereskedelem területén, nyolcadik a tengerentúli befektetések tekintetében és a harmadik legnagyobb valutatartalékkal rendelkező ország. A Kínai Köztársaság gazdasági szilárdságát igazolja az az életképesség, amelyet az Ázsiát súlytó pénzügyi válság alatt felmutatott. 2. A Kínai Köztársaság egy világszerte elismert szabad és demokratikus országgá vált. A kormányzat minden szintjén érvényesülnek a szabad választások, a tajvani társadalom egésze tiszteletben tartja az emberi jogokat és a törvényességet. 3. A Kínai Köztársaság pragmatikus kezeli a nemzetközi kapcsolatait, elkerüli a szükségtelen ideológiai vagy formális okok miatt kialakuló konfliktusokat. 4. A Kínai Köztársaság realista és pozitív hozzáállással viszonyul a Kínai Népköztársasághoz.



A Kínai Köztársaság gazdasági sikere felerősítette a kölcsönös haszon érvényesülését és ezáltal a szövetséget sok országgal, a diplomáciai kapcsolatok létére való tekintet nélkül. Ezenkívül, a Kínai Köztársaság megvalósított egy sikeres külföldi támogatási programot a fejlődő országok megsegítésére, hozzájárult és a nemzetközi közösség tevékenységeihez. A Kínai Köztársaság sikeres demokratizálódása, a szabadság, az emberi jogok érvényesülése nemzeti, etikai és kulturális határok nélkül számos nép és kormányzat tiszteletét és csodálatát váltotta ki szerte a világon. A Kínai Köztársaság pragmatikus diplomáciai programja hozzájárult ahhoz, hogy reálisabb és racionálisabb módszerekkel létesítsünk kapcsolatokat, kiszélesítve így együttműködési területeinket és részvételünket a nemzetközi szervezetekben és tevékenységekben. A Kínai Köztársaság reális és pozitív hozzáállása a Kínai Népköztársasághoz hozzájárult a Tajvani-szoros két oldala közötti kapcsolatok kiegyensúlyozásához, a kölcsönös haszon érdekén túl megelőzve bizonyos nem kívánt fejleményeket. Természetesen, ez még nem jelenti azt, hogy a Kínai Köztársaságnak sikerült volna változtatni rendkívül nehéz helyzetén. Egyértelmű, hogy a Kínai Népköztársaságnak nincs szándékában változtatni a Tajvannal kapcsolatos alapálláspontján sem most, sem pedig a belátható jövőben. A Tajvani-szoros két oldala közötti kereskedelem növekedése ellenére, a gyűlölködés és ellenségeskedés fennáll a két fél között. Ez a feszült helyzet tükröződik a Peking és Tajpej közötti kommunikációban és különösen igaz ez a nemzetközi kapcsolatok területén. A diplomáciai kapcsolatok megszakadása a Kínai Köztársaság és olyan országok között, mint a Dél-Afrikai Köztársaság, a Közép-Afrikai Köztársaság és Bisszau-Guinea, az utóbbi hat hónapban, nyilvánvaló példák arra, hogy a Tajpej és ellentétek a világ különböző részeire is kihatnak. A legaktuálisabb példa Peking azon törekvése, hogy megakadályozza Tajvan megfigyelőként való csatlakozását az Egészségügyi Világszervezethez. A külföldi képviseleteinktől kapott információink megerősítették, hogy a Kínai Népköztársaság folytatja a Tajvan elszigetelésére irányuló politikáját és továbbra is igyekszik aláaknázni státuszunkat a nemzetközi közösségben. Ezzel egyidőben megerősítette nyomását más országokra, a pekingi állásponttal való azonosulás érdekében. Ezek az akciók különösen időszerűtlenek, egy olyan időszakban, amikor arra törekedünk, hogy felújítsuk a szorosközti párbeszédet és javítsuk a Pekinggel fenntartott kapcsolatot. Fontos figyelembe venni, hogy a külpolitika és a védelmi politika többet jelent, mint a diplomáciai kapcsolatok. Ez különösen igaz egy olyan demokratikus ország esetében, mint a Kínai Köztársaság. Tajvan ma teljes érvényű demokráciával rendelkezik, a kormányzat minden szintű tisztségviselői - az államfőt beleértve - választottak, így politikailag ellenőrizhetők. Ezt külföld is különösképpen értékeli. A tajvani lakosság ugyanakkor egy olyan nemzetközi státuszt követel, amely arányban van az országnak a nemezközi gazdaságban betöltött szerepével és azzal a tevékenységgel, amellyel a Kínai Köztársaság a regionális stabilitás és világbékéhez járul hozzá. A tajvaniak azt akarják, hogy igazságosan és méltó bánásmódban részesüljenek, hogy ne legyenek másodosztályú világpolgárok. Néhány év óta folyamatosan felmérések készülnek arról, hogy a tajpeji kormány a külkapcsolatokat vagy szorosközti viszonyt helyezze-e előtérbe. Állampolgáraink többségének meggyőződése, hogy a külkapcsolatok fejlesztése előnyt kell élvezzen a Pekinggel való kapcsolattartással szemben. Ugyanakkor sokan úgy vélik, a két célkitűzés egyformán fontos. Az elmúlt öt évtized folyamán a szoros két része közötti ellenségeskedés életvesztésekhez, romboláshoz, a biztonság destabilizálásához, a készletek pazarlásához és a nemzeti újjáépítés késleltetéséhez vezetett. Váltásra van tehát szükség, alkalmazkodni kell a Tajvanon, a szárazföldi Kínában és az egész világon bekövetkezett változásokhoz. A kínai nép bölcsességét és találékonyságát szem előtt tartva, bízom abban, hogy kellő időben sikerül megtalálni a megfelelő megoldást. A Kínai Köztársaság kormánya szabad, demokratikus, virágzó nemzetet teremtett Tajvanon, amely bizonyította filozófiájának sikerét a Tajvani-szoros másik oldalán élő kínaiaknak és az Azsiai-csendes-óceáni régió többi országainak egyaránt. A közelmúltban bekövetkezett pénzügyi válság azt mutatta: a gazdaság aránytalan koncentrációja átlátható és demokratikus intézmények léte nélkül nem lehet életképes. Külpolitikánk és védelmi politikánk tovább igyekszik szilárdítani a demokráciát, ezzel párhuzamosan biztosítva a túlélést és fejlődést országunkban. Mint azt egy jól ismert 19. századi brit miniszterelnök, Benjamin Disraeli megjegyezte: A siker titka a szándék folytonosságában rejlik. Így igaz. Mi is folyamatosan érvényesítjük a béke, demokrácia, piacgazdaság elveit és meggyőződésünk, hogy Peking Tajvan ellen irányuló elszigetelési próbálkozásai mielőbb véget érnek. A baráti demokratikus nemzetek, kereskedelmi partnereink, egyre többen felismerik, hogy a Tajvani Kínai Köztársaság léte és fejlődése a nemzetközi közösség érdekeit is szolgálja, hiszen Tajpej támogatást vállalt a demokrácia, a szabad kereskedelem érvényesüléséért. Csak ezen értékek mentén lehet megteremteni az Ázsiai-csendes-óceáni térség biztonságát és virágzását. Az ázsiai válság kihatással van az egész világra és a bizonytalanság árnyékát veti a térségre. A nemzetközi közösség azon erőfeszítései, hogy Pekingnek hangsúlyos szerepet biztosítson a nemzetközi közösségben csak addig fogadható el, amíg ezen az törekvések oltárán nem áldozzák fel olyan demokratikus országok érdekeit - mint például a Kínai Köztársaság -, amelyek tiszteletben tartják az emberi jogokat. Ez rossz üzenet Peking irányában is, ahol az emberi jogok továbbra is háttérbe szorulnak. Tudom, hogy ez a törekvés nincs párhuzamban az Európai Unió elveivel, Nagy- Britannia népének érdekeivel. Éppen ezért mai megbeszéléseinket nem lehet alábecsülni. Gratulálok önöknek a jövőbelátásukért, bölcsességükért, a mai rendezvény megszervezéséért és örömmel várom szakértői véleményüket a minket érintő kérdésekről. Köszönöm.



_

Last Update: June 17, 1999