Elvi kezdeményezés a Kínai Népköztársaság irányában

Lien Csan a Kínai Köztársaság alelnöke

2000. február 17.

Az új évezredben ez a Kuomintang (KMT) Kínai Népköztársasággal fogalalkozó bizottságának első találkozója. Emlékszünk arra, hogy 1987-ben elnökünk, a néhai Csiang Csing-kuo engedélyezte a tajvani állampolgároknak, hogy meglátogassák rokonaikat a szárazföldön, s ezzel utat nyitott a magánszektor kapcsolatainak a Tajvani-szoros két partja között. Li Teng-huj elnök pedig 1991-ben bejelentette a rendkívüli állapot végét, s ezzel lehetővé váltak a két fél között a konzultációk és a kapcsolatok. Ma azért jöttünk össze, hogy megvitassuk és felülvizsgáljuk a Kínai Népköztársasággal kapcsolatos politikánkat - ez különösen fontos egy új évezredben, egy új korban és új körülmények között. Azért dolgozunk, hogy biztosítsuk a 22 millió tajvani biztonságát, jólétét és boldogulását, hangúlyozzuk a Tajvani-szoros két partjának közös érdekeit. Nagyon nagy hatással vannak rám a bizottság több tagjának jelentései, véleménye. Abban az időszakban, amikor minkét fél tagságra készül a Világkereskedelmi Szervezetben (WTO), törekednünk kell arra, hogy egy újfajta környezetet teremtsünk, amely mindkét fél számára biztosítja az azonos előnyöket, a kölcsönsösséget és a fejlődést. Ez hasznára válik a kétoldalú kapcsolatok fejlődésének hosszú távon - ám megvalósításához előrelátásra, ésszerű hozzáállásra és pragmatikus megközelítésre van szükség. Többször szóltam már arról, hogy a kétoldalú kapcsolatokat ebben a szakaszban leginkább "három igennel” és "három nemmel” lehetne jellemezni. A "három nem” a következő: nem az azonnali egyesítésre, nem a függetlenségre és nem a kibékíthetetlen ellenétre. A "három igen” pedig: igen a békére, igen a kapcsolatokra és igen a kölcsönös előnyökre. Azt sem először mondom, hogy minden kérdésről tárgyalhatunk, amennyiben ahhoz egyik fél sem támaszt előfeltételeket. Még arra is kész vagyok, hogy amennyiben elnökké választanak, elutazzam a Kínai Népköztársaságba és közvetlen tárgyalásokat folytassak a pekingi vezetőkkel. Mindez az őszinteségünket bizonyítja. Tisztában vagyunk azzal, hogy egyedül nem vagyunk képesek megindítani a kétoldalú együttműködést és konzultációkat. A jószándék, a kölcsönösen előnyös kapcsolat mindkét fél részéről őszinteséget és türelmet kíván. Ezt az alkalmat is megragadom arra, hogy felhívjam a szárazföldi Kína hatóságait: a világban tapasztalható trendeket követve vezessenek be politikai és gazdasági reformokat. Azt is várjuk Pekingtől, hogy szorgalmasan dolgozzék az emberek életének javításán és bizonyítsa őszinteségét, békés szándékait a Tajvani-szoros túlpartján élő honfitársai iránt. Az elmúlt ötven év során mind a két fél megtapasztalta a konfliktusokat és a kibékíthetetlen ellentétet, túlságosan sok anyagi javat és emberi erőt pazarolt erre el. Az új évszázad küszöbén már nem bonyolódhatunk ilyesfajta nézeteltérésekbe fivéreinkkel, hiszen ez árt testvéri érzéseinknek és semmi jót nem jelent a nemzetközi közösség számára sem. Azt javaslom a két oldal kormányának és népének, hogy tegyünk magunkévá egy újfajta gondolkodásmódot; mutassunk kellő bátorságot és elhivatottságot ahhoz, hogy végleg magunk mögött hagyhassuk a háborúkat és konfliktusokat, amelyek közel egy fél évszázadon keresztül lekötöttek minket. Mióta államfő lett, Li elnök minden erejét azoknak a demokratikus reformoknak a végrehajtására áldozta, amelyek révén a Kínai Köztársaság a világ harmadik demokratizálódási hullámának kiemelkedő vezetőjévé és nagyszerű modellé vált a Kínai Népköztársaság jövőbeni fejlődése szempontjából. A demokratikus reformok ugyanakkor megtanították a tajvani népet arra, hogy önmaga sorsának kovácsa. Ez a pozitív gondolkodás az egyik alapja a nemzet túlélésének és méltósága megőrzésének. Ám a Kínai Népköztársasággal kapcsolatos politikánknak csak akkor van értelme, ha az egyúttal Tajvan jogait és érdekeit szolgálja, ha megosztjuk tapasztalatainkat a szárazfölddel. A Kína-közi kapcsolatok fejlődése számára elengedhetetlen feltétel a demokrácia Tajvanon és a demokratizálódási folyamat a kínai szárazföldön. Miközben a magánszetorban élénk a kereskedelem és gyakoriak az emberek közötti kontaktusok is a két fél között, a két kormány között nincsen közvetlen kommunikációs csatorna. Ez akadályozza az ellenségeskedés csökkentését, a kölcsönös tisztelet kialakulását és a nemzetközi kapcsolatokban tapasztalható diszkrimináció megszüntetését. A mai világban az országok kivétel nélkül arra törekszenek, hogy a vitás kérdéseket kölcsönösen előnyös, normalizált kapcsolatok kialakítása révén, vezetőik személyes találkozóin oldják meg. Hiszem, hogy ebben az új évszázadban a tajpeji és a pekingi vezetőknek is egyértelműen szembe kell nézniük a ténnyel: a Tajvani-szoros két partján két különálló kormány működik. Találkozniuk kell egymással, méghozzá amilyen hamar csak lehet, hogy nyílt és őszinte párbeszédet kezdhessenek valamennyi kérdésről, amelyek megoldása révén elősegíthetik a két oldal népének jólétét, és a Kína-közi kapcsolatokat a kibékíthetetlen ellentét korszakából átvezethetik a tárgyalások új korszakába. Tavaly július 23-án külföldi vendégekkel találkoztam, s ebből az alkalomból közzétettem a Kína-közi kapcsolatok jelenlegi szakaszának négy alapelvét. Az első alapelv a pragmatizmus. A nemzet újraegyesítését megelőzően természetesen mindkét fél másféleképpen értelmezi az "egy Kína” elvét. Li elnök július 9-ei állásfoglalása a Tajvan és a szárazföld közötti "különleges államközi kapcsolatról” nem volt más, mint státuszunk pragmatikus meghatározása, ami nem csupán a Tajvani-szorosban meglévő politikai helyzetet tükrözi, de a jogi tényt is, amely szerint a két oldalnak különálló kormánya van, s ezek közül egyik sincs alávetve a másiknak. A második alapelv a paritás. Nem vagyunk helyi kormányzat, egyenlő félként veszünk részt bármiféle tárgyaláson Pekinggel. A paritás elvéhez való ragaszkodás nem jelenti azt, hogy Tajvan függetlenségét támogatnánk. Helytelen lenne ezt azonosítani Tajvan függetlenségi törekvésével és az ország megosztottságával. A harmadik alapelv a béke. Tajvan és a szárazföld nem maradhat katonailag ellenséges egymással. Nincs olyan probléma a két fél között, amely katonai konlfiktushoz kell vezessen. Ellenkezőleg; minden kérdést békés úton kell megoldanunk, a kibékíthetetlen szembenállást fell kell váltania a barátságnak. Azután minden erőnket arra fordíthatjuk, hogy biztosítsuk a tajvani és a szárazföldi emberek jólétét. Ünnepélyesen kijelentem: ha Csiang Cö-min pekingi vezető konkrét lépéseket tesz a béke iránti őszinte elkötelezettsége bizonyítására, akkor én, ha elnökké választanak, mindent meg fogok tenni a kölcsönös bizalom és együttműködés elősegítésére a Tajvani-szoros két partja között, egyetértésben a Nemzetegyesítés Irányelveiben megfogalmazott középtávú elképzelésekkel. Javasalatom, amelyet az alábbiakban részletesen kifejtek, elő fogja segíteni a testvéri kapcsolatokon alapuló békés versengést a két fél között. 1. Vang Pao-han úr tajvani látogatása kiindulási pont lehet a két fél vezetői közötti találkozókhoz, amelyek célja konszenzus kialakítása a Tajvani-szoros békéjéről. Csúcstalálkozókat rendszeresen tarthatnánk. 2. Ki kell alakítani a hivatalos kommunikációs csatornákat a paritás elve alapján, így a problémákat közvetlenül és hatékonyan oldhatnánk meg és javíthatnánk az együttműködést. 3. A WTO normáihoz igazodva felülvizsgálhatnánk a Kína-közi gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat, enyhíthetnénk a beruházási és a kereskedelmi megszorításokon, konzultációkat tarthatnánk a közvetlen postai, kereskedelmi és szállítási kapcsolatokról. 4. A már meglévő offshore hajóátrakó-központok funkcióját szélesítendő kialakíthatnánk egy különleges Kína-közi gazdasági és kereskedelmi övezetet; prioritást adhatnánk a Kinmen és Macu környéke, illetve a Kínai Népköztársaság tengerparti régiója között kereskedelmi és navigációs kapcsolatokat engedélyező konzultációknak; békeövezetet hozhatnánk létre Kinmen, Macu és Fucsien között. 5. Annak érdekében, hogy támogassuk egymást a nemzetközi szervezetekben, a két fél aktív párbeszédet folytatna, széleskörűen és előrelátóan együttműködne, ílymódon elősegítve egyúttal a pénzügyi stabilitást és a gazdasági kooperációt is az ázsiai-csendes-óceáni térségben. 6. A két félnek tárgyalnia kell bizalomépítő lépésekről katonai téren, elősegíteni a magas rangú katonai személyiségek cseréjét, be kell jelenteniük egymásnak a hadgyakorlatokat és biztosítani, hogy azokon a másik megfigyelőként részt vehessen. Létre kell hozni forródrótot is a két kormány vezetője között. 7. A két félnek békeszerződést kell kötnie, hogy formálisan is véget érjen az ellenségeskedés, és békeövezetet kell létrehozni a Tajvani-szorosban, hogy biztosítsuk ott a jólétet és a fejlődést csakúgy, mint a biztonágot az ázsiai-csendes-óceáni térségben. 8. Minkét félnek elő kell segítenie a demokratizálódással és a gazdasági fejlődéssel kapcsolatos tapasztalatcseréket, hogy csökkenjen az emberjogi és gazdasági szakadék, ami elválasztja őket. 9. A két félnek fejlesztenie kell a rendszeres kapcsolatokat és intézményes mechanizmust kiépítenie a problémák tárgyalásokon való megoldására. 10. Mindkét félnek védenie kell a tajvani üzletemberek jogait és érdekeit a szárazföldön, törődniük kell velük, és alá kell írniuk a beruházásvédelmi megállapodást. Csak akkor tudjuk hatékonyan javítani az egyesítés kilátásait a távoli jövőben, ha a két fél támogatja egymást. Ami az egyesítés irányát illeti, ha a pekingi hatóságok baráti választ adnak fentebb kifejtett javaslataimra és nem ragaszkodnak az "egy ország - két rendszer” elvhez, akkor mi is készek leszünk fontolóra venni a két fél tartós politikai egyesítésének modelljét. Minden kormány elsőrendű célja az kell legyen, hogy elkerülje a háborút, elősegítse a kooperációt és mindkét fél számára előnyös helyzetet teremtsen a kétoldalú kapcsolatokban. Hosszú ideje részt veszek a Kínai Népköztársasággal és a külfölddel kapcsolatos politikánk alakításában és fejlesztésében. Hiszek abban: - hogy kínai nem támad kínaira. Hadd lássa a világ, hogy a Tajvan-szorosban többet nem bömbölnek ágyúk és nem lesznek tomboló csaták. - hogy a kínai segíti a kínait. Hadd lássa a világ, hogy lehetnek baráti, kölcsönösen előnyös kapcsolatok, együttműködés, kialakulhat valódi bizalom a két fél között. Egészen őszintén elköteleztem magam amellett, hogy keményen dolgozom a Kínai Köztársaság jogainak és érdekeinek teljesítése és kiterjesztése érdekében, mindkét oldal népének boldogulásáért és jólétéért. Az eredmény pedig mind a két fél legfőbb érdekeit szolgálja majd, és áldás lesz a kínai népre.

Last Update: March 1, 2000